Harmadik állomásához érkezett a férfi kézilabda élvonal döntője, amelyben a 2-0-ra vezető MKB Veszprém KC a Pick Szeged gárdáját fogadta.
Képgalériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!
A kezdő sípszót megelőzően előbb a klub országos serdülő bajnokcsapatát köszöntette a publikum, majd Mocsai Lajos vehetett át fairplay-díjat a Budapest Bank Liga prominensétől.
A Tisza-partiaknál Katzirz maradt ki, a sérüléséből felépült Vadkerti és Sulc viszont tudta vállalni a játékot. A mieinknél a szintén maródi Laluska mellett Korazija került a lelátóra.
Csodálatos hangulatban kezdődött az összecsapás a csordultig megtelt Veszprém Arénában. Maratoni hosszúságú szegedi támadás végén Lékai szerezte meg a vezetést, majd Gulyás egyenlített. Az 5. percben már a címvédő vezetett Vujin életerős bombájának köszönhetően, egy gyors ellentámadás végén pedig Törő volt eredményes. A Veszprém a szokottnál több hibával játszott, míg az ellenfél a finálé eddigi párharcaihoz képest alaposan „felszívta magát”.
Vendég labdaszerzést követően előbb Stranovsky, majd Lékai roboghatott zavartalanul Peric kapuja felé, Baláz gólja után pedig már ”ébresztőt” fújt a publikum (8. perc: 2:5). Sulic törte meg a bakonyiak gólcsendjét, majd Vujin zörgette meg ismét a hálót. Peric nagyszerűen elkapta a fonalat a hazai kapuban, a túloldalon pedig Perez „szólt hozzá” a mérkőzéshez egy bődületes erővel helyezett lövéssel (11. perc: 5:5).
A brillírozó Pericet éltette a közönség, akinek az eszén Törő büntetőből sem tudott túljárni. Tucatnyi perc elteltével a hazai drukkerhad „követelésére” a búcsúzó Lusnyikov állt a büntetővonal elé, aki élt a lehetőséggel. Skaliczki László időkérése után Butenko pillanatai következtek, aki zsinórban háromszor is mattolta a vendéglátót (21. perc: 8:9).
Grünfelder és Stranovsky kétperces kisbüntetését kihasználva Iváncsik Gergő egyenlített, Gulyás pedig a vezetést is visszavette a hazaiaknak. A félidő végén Császár vette át a karmesteri pálcát Eklemovicstól és Vilovski is beállt, ám mindezek ellenére sem tudott meglépni ellenfelétől a Mocsai-csapat. A riválisnál Mikler remekelt, Vujin sokadik elpuskázott lehetősége után Butenko egyenlített, majd Starnovsky a vezetést is visszavette az övéinek. Az utolsó támadást kettős emberelőnyben vezethették Iváncsikék, a lehetőség azonban kimaradt, így a Csongrád megyeiek vonulhattak előnnyel a szünetre (11:12).
A szünetben ünnepélyes szerződéshosszabbításokra került sor. A megállapodás értelmében a Magyar Telekom Nyrt. további két évig, Veszprém Megyei Jogú Város pedig 2015. december 31-ig részesíti kiemelt támogatásban a klubot.
A második játékrészt is kettős emberelőnyben kezdhette az Iváncsik Tamást is a soraiban tudó MKB, az egyenlítés azonban elmaradt, sőt Stranovsky 5. találatával már kettő volt a címvédő hátránya. A bakonyiak rengeteg hibával játszottak, a találkozó ezen időszakában csak Pericnek volt köszönhető, hogy az ellenfél nem tudott jelentős előnyre szert tenni. A félidő 10. minutumában kellett először a hálóba nyúlni a játékszerért a remeklő Miklernek, miután Iváncsik Tamás gyorsindításból talált be. A Tisza-partiak továbbra is magas fordulatszámon pörögtek, Bajorhegyi és Butenko révén már négy volt közte (43. perc: 12:16).
Mínusz háromnál kimaradt a rivális büntetője, ám Eklemovics nem hibázott a túloldalon. Az utolsó negyedre látványosan feljavult a Mocsai-csapat hátsó alakzatának teljesítménye, miközben a közönség eksztázisban buzdította a kedvenceket. Sulic duplájával öttel a lefújás előtt egyenlített a Veszprém (55. perc: 19:19). Felállva tombolt a lelátó népe, hiszen az újabb büntetőt már bevarrta Vujin és Iváncsik Tamás keze sem remegett meg a kritikus pillanatban. Hiába küzdött derekasan, a találkozó utolsó időszakára már nem tudott megújulni a fáradó Pick. „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok” – harsogta a publikum a véghajrában.
A Veszprém hatalmas csatában 22:20-ra nyert, s elhódította a klub fennállásának 19. bajnoki címét, amely egyben azt is jelenti, hogy a távozó Peric, Lusnyikov, Eklemovics és Nagy Kornél ma ölthette utoljára magára a bakonyiak mezét.
A lefújás után durrantak a pezsgősdugók, repült a konfetti. Az ünnepélyes érem- és kupaátadást követően pedig igazi fieszta vette kezdetét. A legnagyobb érdeklődés a távozókat övezte, akik szemlátomást meghatódottan búcsúztak szurkolóiktól.
Férfi kézilabda NB I döntő, 3. mérkőzés:
MKB Veszprém KC–Pick-Szeged 22:20 (11:12)
Veszprém Aréna, 5000 néző Vezette: Dobrovits, Tájok.
Veszprém: Peric – Gulyás 3, Vujin 5 (1), Eklemovics 1, Sulic 3, Perez 3, Iváncsik G. 2.
Csere: Lusnyikov 1 (1), Császár, Vilovski 1, Iváncsik T. 3, Nagy K. Vezetőedző: Mocsai Lajos.
Szeged: Mikler – Stranovsky 6, Zubai, Herbert, Bajorhegyi 1, Vadkerti, Törő 1.
Csere: Lékai 4, Baláz 1, Beocanin, Butenko 6 (1), Grünfelder, Sulc 1.
Vezetőedző: Skaliczki László.
Kiállítások: 6, ill. 12 perc.
Hétméteresek: 3/2, ill. 3/1.
Piros lap: Eklemovics a 60. percben.
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–0 az MKB VKC javára
Nyilatkozatok
Mocsai Lajos: – A várakozásoknak megfelelően nehéz mérkőzést játszottunk. Laluska sérülés miatt váratlanul kiszállt, Gulyásnak pedig vádli problémája volt. Nagyon boldog vagyok, hogy a töretlen hitünk segítségével hazai környezetben kiharcoltuk a bajnoki címet a majdnem teljes csapattal játszó Szeged ellen. Ambivalens érzéseim vannak, hiszen a távozóink nagyon közel álltak hozzám, így az öröm mellé szomorúság is párosul. Peric személyében emberileg is nagyon nagy egyéniséget vesztettünk el, de a többiek is komoly értékei voltak a csapatomnak.
Skaliczki László: – Hosszú ideig jól tartottuk magunkat, remekül védekeztünk. Sajnos a második félidő közepén elfáradtunk. Ekkor jöttek a hibák, s már nem tudtunk újítani.
Dejan Peric: – Szomorú vagyok, hiszen ez volt az utolsó meccsem Veszprémben. Itt szerettem volna befejezni a pályafutásomat, azonban erre nem adott lehetőséget a klub. Nagyon büszke vagyok az itt töltött öt esztendőre, s arra, hogy egy ilyen klubban lehettem csapatkapitány. Gratulálok a klub 19. bajnoki címhez. A továbbiakban pedig nagyon sok sikert kívánok az egyesületnek, a játékosoknak és a szurkolóknak is.
Jevgenyij Lusnyikov: – Szomorú vagyok, mert nagyon szeretem ezt a klubot. Sajnálom, hogy így alakult, azonban a sport ilyen. Sok sikert kívánok a továbbiakban a Veszprémnek. Nagyszerű hét évet töltöttem itt, a klubot örökre a szívembe zártam. Csodálatos élmény volt a KEK-győzelem, a legszomorúbb pillanat pedig a barátom, Marian Cozma elvesztése. Köszönöm mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam. A jövőmről még nem tudok nyilatkozni, két-három csapat is képben van, de nekem most a családom és a kisgyermekem a legfontosabb.
Nagy Kornél: – Csodálatos élmény aranyéremmel a nyakamban búcsúzni. Izgalmas mérkőzés volt, s kiváló volt a hangulat is. Vegyes érzésekkel távozom. Annak nagyon örülök, hogy magyar bajnok lettem. Még nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Bízom benne, hogy egszer visszatérhetek.
Fazekas Nándor: – Döntőhöz méltó mérkőzés volt. A Szeged a várakozásoknak megfelelően felszívta magát. Nagy ellenállást tanúsítottak, hiszen ez volt az utolsó esélyük. Nagyon izgalmas és jó mérkőzést láthatott a publikum.
Eklemovics Nikola: – Hatalmas érzések kavarognak bennem. Egész éjszaka nem aludtam, a távozásom okáról azonban nem szeretnénk beszélni. A lényeg, hogy az idény végén megnyertük a bajnokságot és a Magyar kupát. Mindig Szeged és Veszprém marad a két otthonom.
Császár Gábor: – Nagyon boldog vagyok, de még idő kell, hogy igazán értékelni tudjam az első magyar bajnoki címemet. Nagyon hosszú és fárasztó idényen vagyunk túl. Nyolc csapatársam az idény végén elutazott a katari klub-világbajnokságra, ami meglátszott a mai teljesítményünkön. Örülök, hogy nem kell még egy meccsre készülnünk.
