Krámer György már évek óta megrendezi Veszprémben A TÁNC fesztiválját, melyet idén május 25. és 28. között tartanak. A Tánckritika munkatársa, Kutszegi Csaba Krámer Györggyel beszélget A TÁNC fesztiváljáról.
Krámer György
- Hogyan választod ki A TÁNC fesztiváljára az előadásokat?
- Észak-Kelet-Magyarországon élek, a szezonban alig látok élő előadást. Drágul a benzin, drágul a vonatjegy, azt is egyre inkább meg kell gondolnom, hogy óraadó tanárként lemondjak-e órát azért, hogy elutazzak előadást nézni. Már néhány éve félig-meddig jelentkezéses alapon történik a válogatás: a kollégák megkeresnek, küldenek videókat, de vannak Budapesten megbízható kémeim is, akik sok előadást látnak, és akiknek ízlésében, értékítéletében megbízom. A fesztiválválogatással kapcsolatban egyébként régi elvem, hogy például egy frissen alakult együttesnek a legközelebbi fesztiválon alanyi jogon helye van.
- Ilyenre idén is lesz példa?
- Igen, kettő is: A Duda Éva Társulat és a Badora Társulat. Az utóbbi kétszeres jogon is jelen lehet: az egyik legfiatalabb és egyben a legfiatalabban elpusztult együttesünk…
- Azért reméljük, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházból történt kiűzetésük nem jelenti a megszűnésüket is. De megpróbállak szavadon fogni: ha az új társulatoknak alanyi joguk meghívást kapni, akkor hol van Bloom!? Ez a fiatal, „eklektikus társulat” a City című előadásával a tavalyi évadban valósággal berobbant a táncéletbe.
- Rajta voltak a listámon. Finanszírozási problémák miatt mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogy lesz-e egyáltalán fesztivál, így elég későn tudunk nekilátni a szervezésnek. Ráadásul idén eljött a pillanat, amikor a Vándorfinak (Vándorfi László, a fesztviálgazda Pannon Várszínház igazgatója – a szerk. megj.) azt kellett mondania: muszáj a tervezettnél egy nappal rövidebb fesztivált csinálnunk. A Blomm! és még mások is sajnos ennek estek áldozatául.
- Menjünk végig a versenyszámokon! Én mondom a társulatot és a darabot, te indokolod-kommentálod a választást, az olvasó pedig – ha rákattint a címre – belepillanthat az előadás részleteibe. Forte Társulat: Godot-ra várva.
- Ez rögtön egy érdekes történet. Ősszel láttam a szanszkrit „mesedarabjukat” (címe: Így jár, aki a távoli, ismeretlen hangtól megijed), nagyon kedveltem, de Horváth Csaba (az együttes művészeti vezetője, koreográfusa) azt tanácsolta, fontoljam meg, mert ő jobban szeretné a Godot-t hozni. Megkérdeztem a kémeimet is, és mindenki (maga Horváth is) egyszerűen azt mondta: a Godot jobb. Igaz, nem annyira táncos előadás, de ettől még – számos példa hozható rá a múltból is – a mi fesztiválunkon kifejezetten helye van.
- Badora Társulat: Tiszta tánc.
- Azt gondolom, hogy azok után, ami a Barta Dóráékkal történt, mindenkinek kötelessége lenne vendégül látni az együttest, minden módon tüntetni mellettük. Az estjükből láttam részleteket, mert egy rendezvényen vendégszerepeltek nálunk, Miskolcon is. Egyébként azt látatlanban is régóta tudom, hogy Dóra keze közül mind előadóművészileg, mind tánctechnikailag nagyon színvonalas darabok kerülnek elő, a Tiszta tánc-estre ráadásul kitűnő, európai hírű koreográfusokat hívott meg.
- Duna Táncműhely: Himnusz.
- Az előadást nem színházban mutatták be, hanem a Szépművészeti Múzeumban. Én ebben már rögtön érdekességet szimatolok. Erről is szól ugyanis a fesztiválunk: igyekszünk alternatív helyeken, nem konvencionális színházi terekben előadásokat tartani. Az is szempont, hogy Juhász Zsolt koreográfus és a Duna Táncműhely az elmúlt években valamilyen okok miatt többször lemaradt a fesztiválról, és most már szeretnénk újra látni őket, megnézni, hogyan változtak, hol tartanak. És bele is néztem az anyagba: izgalmasnak, költőinek találom, kíváncsi vagyok arra is, hogyan fog érvényesülni egy egészen más közegben, az inotai RETRO Színházban.
- Közép-Európa Táncszínház: Visszavonhatatlan.
- A Visszavonhatatlant videón láttam, és én kértem. Szögi Csaba kivételesen igazat adott nekem, ez általában fordítva szokott lenni (mert ő máshogy látja az együttesét, és határozottabb karakter, mint én). Most viszont ragaszkodtam a darabhoz, mert – ha jól tudom – Jónás Zsuzsa első önálló koreográfiája, és nagyon meggyőző volt a felvétel… A térformák, a mozgásfolyamatok, a kombinációk – kíváncsi vagyok, hogy mindez élőben hogy hat.
- Gold Bea: Vég veled.
- Barátaim ajánlották. Beát tizenvalahány éve rendszeresen látjuk a fesztiválon, nagyon örülök, hogy most saját munkával jelentkezik. Többekkel beszéltem a darabról, nagyon erősen hiszem, hogy jó választás lesz.
- Ladányi Andrea: Szerelmi rapszódiák.
- Ladányi Andrea és a Közép-Európa Táncszínház az, aki még egyetlen veszprémi fesztiválról sem hiányzott. Mindketten – kicsit másképpen – biztos pontok a kortárs táncéletben. Ladányi Andrea egyetlen kategóriába helyezhető be, melyet úgy hívnak: Ladányi Andrea. Önazonos, soha semmivel össze nem cserélhető, nem mindig zseniális, de soha nem unalmas. A Szerelmi rapszódiákat ő maga ajánlotta. Hihetetlenül felcsigázott azzal, amit a művéről mondott, amelyet eddig egyszer tudott bemutatni, mert különleges technikai berendezés kell hozzá. Lézer hárfa is van benne, amit nagyon szeretnék látni vagy hallani (mert azt sem tudom, nézni vagy hallgatni kell majd). És az sem ócska szempont, hogy Liszt-év van, hát egy produkció utalni fog erre is.
- Tünet Együttes: Véletlen.
- Régóta próbálkozom a Véletlennel, már a régi verzióját is el akartam hozni, de valamiért nem sikerült. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Szabó Réka felújította a darabot, és betanította fiatal táncosoknak. Ez a kortárs táncban nagyon ritkán fordul elő. A Véletlen felújítása azt jelzi, hogy a táncművészetnek ebben az ágában is léteznek időtálló alkotások. És az is nagydolog, hogy egy kortárstánc-együttesben fel tud nőni egy új generáció. Ez is Réka egyik komoly érdeme.
- Duda Éva Társulat: Stop’n go.
- Nem láttam, de nagyon jókat hallottam róla. Éva érdekes egyéniség, fiatal az együttese, láttam tőlük már ilyet is, olyat is. Kémeim egybehangzóan jelentették: a Stop’n go nagyon jó előadás, meg akarom mutatni a veszprémi közönségnek.
- Fehér Ferenc: Tao te.
- A Fehér Feri külön fejezet az életemben. Nem sokkal az után, hogy az utcáról berobban a táncéletbe, „igazi” közönség előtt – azt gondolom – először Veszprémben mutatkozott be. Engem már akkor előadóművészként teljesen megvett. Évekig visszajáró vendég is volt, aztán a kapcsolat – különböző okok miatt – megszakadt. Ő is mindig izgalmas és minőségi előadást produkál, nagyon örülök, hogy újra ott lesz a fesztiválon.
- Ezzel a versenyszámok végére értünk…
- De lesz egy nyitógála is, amelyről szeretnék beszélni. Mert tizennégy év után megtört a jég: a Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakának hallgatói nyitógálát produkálnak a veszprémi kortárstánc-fesztiválon! Ez azért nekem nem esik rosszul. Az előadásukon vegyesen lesz klasszikus és kortárs.
- A beszélgetés közben úgy éreztem, hogy a fesztivál előtt lelkes, bizakodó, optimista vagy. Tavaly sokat beszélgettünk művészi megfáradásról, mindenféle válságról. Azóta jobbra fordult a kortárs tánc helyzete?
- Azt gondolom, részemről indokolatlan optimizmusról van szó. Idén is felmerült bennem, hogy abba kéne hagyni, de atyai jó barátom, a jobbik énem, Vándorfi László határozottan kijelentette: nem adhatjuk fel. És igaza van: végvárat önként nem adunk fel. Már a veszprémi polgárok egy része, az évek óta kitartó törzsközönségünk miatt sem tehetjük meg.
(Az eredeti interjú itt olvasható.)
