Eperjes Károlyt meglepte az iskola döntése. Nem tarjta szerencsésnek élő ember befejezetlen munkásságát feladatul adni, ám komolyan vette a felkérést és tegnap ellátogatott az iskolába, hogy előadást tartson a diákoknak. Számára is meghatározó élmény volt a délután, klasszikus műveket, filmeket elemeztek az együtt töltött órákban.
A művész felfedezte az osztályban a vidéki gyermekek romlatlanságát, őszinte fogékonyságát. Megosztotta velük azokat az életre szóló iránymutatásokat is, melyet a a főiskolán kapott Hegedűs Gézától, aki különbséget tett a mesterszak és a művész között. Szerinte a tanításnak mindig két komponense van, a Morál és bölcseletbiblia, valamint Arisztotelész Poeticája. Ez az egyetemes kultúra áll szemben a halál civilizációjával, és aki tényleg művész akar lenni, az olyan, mint József Attila, amikor Thomas Mannt inti versében hazánkba érkezésekor, hogy az igazat mondd, ne csak a valódit. Hogyan is olvashatta József Attila Thomas Mannt, hogy azt merte mondani, magas szintű, amit írsz, de hol van belőle az igazság? Ezen a fonalon vezette végig a diákokat is a művész.
A lényeget, a valódi tartalmat keressék, annak hátterét nézzék, hogy miért született az a kedvenc mű, hogy miért vállal el egy munkát, hogy készül fel egy szerepre. Az olyan egyszerűbben megformálható karakter, mint a bakter nem bonyolult dolog Eperjes számára, ám egy olyan volumenű szerepre, mint mondjuk Széchenyi, vagy Moliére gyakran testi, lelki, szellemi hármas egységben kell felkészülni. Nem egy szerep megformálásával keményen meg kellett küzdenie, ám mindig van egy pillanat a premier előtt, amikor átbillen egy megfoghatatlan határon. Előfordul, hogy csak egyik előadáson történik ez meg, ám attól kezdve valóban övé lesz a szerep. Ez mindig egy nehéz pillanatként éli meg a művész, a gyermek születéséhez hasonlítja: értelme szakad minden küzdelemnek.
Eperjes Károly filmen és színpadon egyaránt látható, ez a két műfaj az, amiben teljesen meg tudja magámat mutatni, hiszen mind a film, mind a színház – úgymond – három dimenziós. Míg egy rádiójátékban vagy szinkronban csak hangjával, addig ott mozgással, hanggal, ritmussal egyaránt kifejezheti magát. Elmondása szerint meg kellett érnie ahhoz is, hogy pódiumra is állhasson. Másfél évtizede járja estjével Magyarországot és a határon túli vidéket. Ebben találta meg igazi világát, melytől idegenek azon műfajok, amelyekben nem lehet jelen teljes valójában...
A portré hamarosan folytatódik.