Láthatóan és érezhetően megőrült az időjárás. De vajon mi állhat a szokatlan éghajlati jelenségek hátterében? Erre a kérdésre keresik a választ az oxfordi és a leedsi egyetem kutatói is.
A drámai éghajlat-ingadozások, melyek a tavalyi pakisztáni áradásokat és az idei ausztráliai árvizeket is okozták, valószínűleg továbbra is folytatódnak majd, ahogy egyre melegszik Földünk – állítják a tudósok.
Az oxfordi és a leedsi egyetem kutatói felfedezték, hogy az El Nino Déli Oszcilláció (ENSO) – a nyugat-csendes-óceáni térség melegebb vizének a kelet-csendes-óceáni térség felé áramlása, mely 2-7 évente következik be – a Föld legutóbbi meleg korszakában, a pliocénben is előfordult. Eredményeik arra utalnak, hogy a két éghajlati szélsőség, az úgynevezett El Nino és a La Nina kilengése, gyakran megesett ebben a melegebb földtörténeti korszakban és egyre gyakoribb lehet a jövőben is. Az extrém ENSO események aszályokat, erdőtüzeket és áradásokat okoznak szerte a világban, valamint a haltermelést is befolyásolják.
A Paleoceanography nevű lapban publikált tanulmányban a geokémikusokból és klímamodellezőkből álló tudóscsapat a pliocén korszakot használja a Föld jövőbeli éghajlatának előrejelzésére.
A pliocén (mely 5-3 millió évvel ezelöttre tehető) szén-dioxid-szintje a maihoz hasonló mértékű, viszont a Föld átlaghőmérséklet 2-3 fokkal magasabb volt, így ez az időszak megfelelő tesztlehetőséget biztosít a Föld klímakutatásához.
Nick Scroxton vezető kutató, az Oxford Egyetem Földtani Intézetének munkatársa úgy nyilatkozik: „Korábbi vizsgálatok alapján már kiderítettük, hogy a pliocén korbeli Csendes-óceán általános állapota nagyon hasonlít a manapság tapasztalt tipikus éghajlati mintákhoz, melyek az El Nino eseményhez köthetők.”
Azonban a közelmúltig azt hitték, ha a Csendes-óceán melegebb volna, az csökkentené az éghajlat-ingadozások okozta drámai időjárási szélsőségeket az egész térségben. Amire nem számítottak, az az, hogy az éghajlat-változások melegebb körülmények között is fennmaradnak.
A csapat két kísérletet egyesített: egy, a Met Office Hadley központban végzett klímamodellezéses vizsgálatot és egy, a likacsosházúak vázának kémiai összetételét vizsgáló elemzést. Az egysejtű élőlényeket mélytengeri üledékből gyűjtötték össze a Csendes-óceán keleti részén az Egyenlítő közeléből. A vázak biztosítottak mintát az óceán pliocén korabeli hőmérsékletének vizsgálatához. Felfedezték, hogy az ezen organizmusok által tapasztalt hőmérséklet jóval magasabb volt, mint ami az akkori szezonális ciklusból következett volna. Az extra hőmérséklet-változásra magyarázatot adhatnak az El Nino/La Nina rendszer okozta rendkívüli hőmérséklet-ingadozások.
A szerzők szerint a kémiai elemzés adatai és a modellezés alapján az ENSO minden kétséget kizáróan megmarad a majdani melegebb Földünkön is.
Az év elején egy japán kutatócsapat azonos korszakból származó korallokat vizsgált a Csendes-óceán nyugati részén és hasonló léptékű éghajlati változásokra lett figyelmes, ugyanakkor megkérdőjelezte azt az elképzelést, hogy a pliocén korban létezett volna állandó El Nino.
Ez az új tanulmány viszont ennél is tovább megy, és azt bizonyítja, hogy az oszcilláció az egész Csendes-óceánban jelen van (és volt a pliocénben is). Tehát a melegebb jövőben továbbra is rendszeresen számíthatunk szélsőséges időjárási jelenségekre.
