…nyitotta meg Mészáros Zoltán Snétberger Ferenc és a Concerto Budapest valamint az Amadinda ütős együttes közös koncertjét. Így, hála az esőnek, még többen hallgathattuk meg az Arénában őket, igaz nem a XVII–XVIII. századi díszletek között, de talán még jobb hangzásban. Majdnem teli lelátó, mosolygó, elégedett, feltöltődött tömeg – és nem csak azért, mert ennyi ember nem tévedhet, de tényleg nagyszerű élmény volt.
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
Az amúgy nem annyira kényelmes székeken elhelyezkedve, péntek este, mikor még a nyakunkon az egész heti mindenféle, az ember vár valamit, amitől kikapcsol, elfelejti azokat, amikre jobb nem is gondolni. Amikor felcsendült Snétberger Ferenc saját műve, a Rhapsody Romanes No.1, akkor ez az első percben megvalósult. Hömpölygött a zene, vitt magával, uralta a teret, a gondolatokat, és felszabadított érzéseket. Az első darab fő témája az Emphathy című dallam, amit hallgatva tényleg beleél, átél egy csomó mindent az ember. Talán attól zseniális, hogy mindenki maga érzi, hogy benne mit szabadít fel, el. Zeneterápia. Nem telepszik rád, csak sodor és hol simogat, hol kicsit megpörget. Rodrigo: Aranjuezi koncertje volt a második műsorszám, és ekkorra tisztán megfogalmazódott, hogy – amúgy petőfisen – bár felül (értsd többségben) a Concerto Budapest (árja), de azért Sétberger és az ő a gitárja az úr. Az egyszem hangszer vezette, de zseniálisan együtt is szólt a nagyzenekarral.
Amikor a szünet után leváltotta őt az Amadinda együttes, az ütősök besimultak, együtt éltek a Concerto Budapesttel, és úgy szólaltatták meg Bizet - Scsedrin Carmenjének I. és II. szvitjét, mintha ez eleve így született volna, és mindig is ebben a hangzásban hallanánk. Célkitűzésük, hogy nagyszerű és ismert műveket ütőhangszeres átiratban játsszanak, az elmúlt huszonöt év alatt meghozta nekik a szakmai elismerést is, péntek éjjel Veszprémben pedig a közönségét is.
Azért van még valaki, akit meg kell említeni, ő Keller András Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, aki a koncertet vezényelte. Abban, hogy a két blokk úgy szólt, ahogyan, minden bizonnyal nélkülözhetetlen szerepe volt. Az pedig, hogy mennyire könnyed és – ahogy írják róla – „vállalkozó szellemű”, a visszatapsolások alkalmával villant meg. A játékosan visszavarázsolt ismert dallamok jó lezárást adtak az estének…
…olyat, hogy amikor beülsz az autóba, inkább kinyomod a rádiót hazafelé, csak azért, hogy még kicsit tovább éljen benned az elmúlt két óra.
