Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Csík Richárd útjai - Veszprémből Veszprémbe

2011. augusztus 1. 12:13
Fiatal, szókimondó, lendületes. Valami belső erő, energia hajtja, amikor képet fest, amikor kiállítást szervez, amikor valami egészen új kulturális akción töri a fejét... Kövesse a Vehirt a Google keresőben Válassza kedvenc forrásának, és előrébb kerülnek a híreink Beállítom

... vagy éppen egyszerűen csak létezik, beszélget barátaival, kritikát fogalmaz meg. Érezni rajta, hogy kerek egész, hogy a helyén van, annak ellenére, hogy mindig valami újat keres.

Örökké úton van. Keres, kutat, kinyilvánít. Alkot. Igen, ez a legfontosabb számára, az alkotás. A minőségi, szakmai alapokon nyugvó alkotás, az ő esetében a festés. Fiatal kora ellenére képei önállóságot mutatnak, önálló arca van, saját, rá jellemző világa, és – amit a képek is tükröznek – gondolatisága, mondanivalója.

– Sok városban jártam, sok helyen éltem,

de ezekből mindig tanultam, építkeztem. Veszprém a kiindulópont, aztán jött Zirc, a III. Béla Gimnázium, azon belül a művészeti képzés, ahol kiváló alapokat kaptam. Az itt szerzett tudás, illetve Kádár Tibor festőművész segítsége, útmutatása eljutatott Pécsre. A képzőművészeti egyetemen legtöbbet egymástól tanultunk, főleg a felsőbb évesektől. Sudár Péternek és Földesi Barnabásnak köszönhetem a legtöbbet, akikel azóta is szoros kapcsolatom van. Pécsett az önművelődésen volt a lényeg, óriási lehetőségeket nyújtott az egyetem, amivel csak élni kellett. Az anatómia, filozófia, színtan a szakmai fogások, a művészettörténet jelenti azt a tudást, amire egy képzőművésznek feltétlenül szüksége van. Enélkül nem lehet tudatosan alkotni, csak véletlenszerűen. Aztán jött London, ahol dolgoztam spanyol étteremben, taxisként, és végül a Whitechapel Gallery-ben. Ez a galéria világszinten a top 10 része. Olyan volt számomra, mint egy akadémia, egy doktori iskola. Sokat lehetett tanulni a festőktől, a kurátoroktól, a kulturális életből. Nagy hatással volt rám Peter Doig, Chris Ofili és Daniel Richter művészete. Szerették, vették a képeimet. Nyolc év után aztán visszajöttem Veszprémbe, és újra megtaláltam a barátaimat és a mentoromat, Kádár Tibort. Szeretem ezt a várost, nagy lehetőségeket érzek benne. A közeljövőben lesz saját műtermem – úgy érzem, maradok, és innen kezdem felépíteni magam.

– Szeretnék a művészetemből megélni,

és úgy érzem, ebben Veszprém nem akadályoz. Nem kell feltétlenül Pesten lenni, hogy sikeres legyek. A világháló korában bárhova eljuthatok, eljuttathatom a képeimet, megmutathatom magam. Így kerültem be neten megnézhető galériákba, például a www.saatchionline.com oldalára, ami a világ egyik legjobban jegyzett internetes gyűjteménye. Igaz, nekem nincs saját honlapom, de elérhető, megnézhető vagyok a világhálón. Nem akadály, hogy Veszprémben élek, sőt előny – a hangulata, a lehetősége, az élhetősége miatt.

– Mindig festek,

még akkor is, amikor nem. Akkor legbelül, magamban. Aztán utána a vásznon. Nem festek arcot. Nálam a szín, a mozgás, a sziluett, a hangulat a lényeg. Ez marad meg bennem, ez él tovább a képeken. Ezt az élményt akarom megörökíteni, továbbadni. Egyfajta folyásos technikát használok, ami kezdetben csak véletlenszerű volt, aztán megtanultam kezelni, irányítani – ettől jobbak lettek a képeim. Ezért mondom mindig: nagyon fontos a szakma. Manapság sokan állítják magukról, hogy művészek, de az kevés, ahhoz tanulni kell, tudni a szakmai fogásokat, nem elég csak mondani. Ez különben látszik a képeken, észre lehet venni, hogy valaki rendelkezik-e tudással, vagy autodidakta. A minőségre kell törekedni, igényessé kell tenni a környezetünket, meg kell mutatni, mi az igazi művészet, mi a színvonal. Ez egy képzőművész feladata.

– Óriási lehetőség van a kultúrában,

amivel élni kell. Számomra a szakmai kiteljesedés az elsődleges, de nagyon fontosnak tartom, hogy Veszprém kulturális életében ne csak mint festőművész legyek jelen. Számtalan lehetőség van itt. Londonban megtanultam a Whitechapel Galériában, hogyan kell a képzőművészet mellé tálalni zenét, irodalmat, filmet, hogyan kell megszerettetni a művészetet az emberekkel, hogyan lehet a vendéglátást és a művészetet egymást erősítve megjeleníteni. Ötletre van szükség a kultúrában, nem pedig a szokványosra; és jó szervezésre, mert a legtöbbször az a baj, hogy a kommunikációra, a marketingre nem figyelünk. Veszprémben számtalan jó hely van, amit ki lehet találni, fel lehet építeni. Ilyen például a „Kolostorok és kertek” útvonala, azon belül a Jezsuita-templom, illetve nagy lehetőség van a várban. Ilyen csodálatos, egységes várkomplexumot Buda kivételével nem lehet találni Magyarországon. A kortárs művészet területén nagyot léphetne előre a város. Önmagában a szokványos kiállítások nem elégségesek, el kell jutni az emberekhez, hangulatot, imázst kell építeni a művészethez, alkotókhoz – és akkor sikeresek lehetünk. Ha sikeresek vagyunk, máris kiléptünk Veszprémből, annak ellenére, hogy itt dolgozunk. Lehetőségek vannak, ötlet is, csak a megvalósítás hiányzik. Összefogásra van szükség a civilek, a vállalkozók és az önkormányzat részéről. Nem látom reménytelennek, csak dolgozni kell, ennyi az egész.

Pethő Imre
további cikkek
Létezik még underground rap Magyarországon? A Brigád veszprémi koncertje után azt mondom, igen kultúra Létezik még underground rap Magyarországon? A Brigád veszprémi koncertje után azt mondom, igen „A Brigád a múltból köpi az új kottát” – hangzik el a Killakikitt és az NKS közös, 1328 című albumának egyik számában. Péntek este pedig Veszprémben is megmutatták, hogy tíz év után sem felejtettek el rappelni. A Brigád jubileumi turnéjának első állomása az Expresszó volt, ahol egy majdnem telt házas, elképesztően jó koncertet kaptunk. De vajon létezik még underground rap Magyarországon, amikor az előadók ennyi embert képesek megmozgatni? tegnap 17:29 Fábián Tamás új könyvéről: vannak témák, amik nincsenek eléggé kibeszélve, pedig kellene kultúra Fábián Tamás új könyvéről: vannak témák, amik nincsenek eléggé kibeszélve, pedig kellene Fábián Tamás, neve és arca sokaknak olyan közéleti riportokból lehet ismerős, ahol országos politikusokat faggat, sokszor órákon keresztül a Telex kamerái előtt. Azt viszont kevesebben tudják róla, hogy politikai újságírói munkája mellett az irodalomban is otthonosan mozog. Első, „Bravúros mutatványok, amiket senki se látott” című regényében pedig olyan társadalmi témákat boncolgat két harmincas éveiben járó fiatal felnőtt szemszögéből, amelyek, ahogy ő fogalmazott nincsenek kellően kibeszélve ma Magyarországon, pedig nagy szükség lenne rá. Erről is beszélgettünk vele veszprémi könyvbemutatója előtt. 2026. október 30. 17:18 Mostantól nem nevezhetnek akármit sümegi bornak, uniós védelmet kapott a helyi bor közélet Mostantól nem nevezhetnek akármit sümegi bornak, uniós védelmet kapott a helyi bor Újabb magyar bor kapott uniós eredetvédelmet, ráadásul ezúttal Veszprém megyéből. Az Európai Bizottság jóváhagyta a Sümeg és Sümegi elnevezés bejegyzését az oltalom alatt álló eredetmegjelölések közé. A döntés nemcsak a sümegi borászok számára jelentős, hanem a vásárlóknak is garanciát adhat arra, hogy a palackban valóban a megjelölt térségből származó, szigorú előírások szerint készített bor található. 2026. október 29. 14:08

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.