Nagy Ivett
Nehéz elkezdenem a blogírást, de örömmel vágok bele, mert végre a kézilabda mellett egy picit mással is foglalkozhatok. Sok-sok évvel ezelőtt volt egy naplóm, amely egy kislány életét, érzéseit, örömeit és vágyit tartalmazta. Egy napló, melyen ma már csak mosolygok, de mégis jó kézbe venni, emlékezni. Amit most kezdtem el, az nem csak rólam szól, és nem is csak én olvasom. Ez utóbbi miatt van bennem félelem. Vajon tudok-e olyan dolgokról írni, ami érdekelheti az olvasót, a szurkolókat?
Két hónapja érkeztem meg Balatonalmádiba. Gondoltam, az edzések kezdete előtt egy picit feltérképezem a környéket, megismerem Veszprémet. Gyönyörű helyre költöztem! Sokat kirándultam, strandoltam, futottam és kutyáztam ezeken a napokon. Nagy meglepetésemre azóta a kutyáim száma megduplázódott, de erről majd később írok. Ez a két hét remek nyaralást is jelentett, amely után elkezdődtek az edzések. Izgatottan indultam be az első tréningre. Sok új játékos érkezett, ezért nem éreztem magam egyedül a beilleszkedés zavarában. Van, akivel több évig játszottam együtt, de volt, akit csak felületesen ismertem. Az új és régi játékosok csapattá válásához túlélő túrán – igazi kiképzőtáborban – vettünk részt az első napokban, ahol a „kiképzőtisztek” szigora ellenére nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán jött a kemény munka. Nehéz, de jó hangulatú alapozáson vagyunk túl. Kisebb sérülések akadtak ugyan, de szerencsére a nagyobbak elkerülték csapatunkat. Mehlmann Ibolya távozása zavart be a valamelyest a felkészülésünkbe, de hamar túlléptünk rajta. A felkészülés alatt előfordult, hogy kiváló, de az is, hogy gyengébb teljesítményt nyújtottunk, amelynek a tanulságait igyekeztünk levonni.
Jött az első forduló. Számunkra a legnehezebb rajt következett, amelyen szerintem minden magyar csapat hamar túl akar esni. Úgy érzem, nagyon jól kezdtük a Győr elleni meccset, s meg tudtuk nehezíteni a dolgukat, főleg az első félidőben. Aztán sajnos a szünet utáni folytatás már annyira nem sikerült, de mi a végsőkig küzdöttünk. Úgy gondolom, hogy egy teljesen normális végeredmény született azzal a csapattal szemben, amelynek a második sora is elég lenne a magyar bajnokság megnyeréséhez.
A következő hetünk nagyon fontos volt, mert egy rivális csapat elleni rangadóra készültünk. Felkészülésünk alatt kétszer is legyőztük az Alcoát, így nagy reményekkel indultunk a hétnek. Bizakodtunk még akkor is, ha tudtuk, hogy az „csak” edzőmeccs volt, így abból nem feltétlenül szabad kiindulnunk. Videóztuk az első bajnoki meccsüket és elemeztük azt is, hogy ellenünk mit játszottak a fehérváriak.
Hamar eljött a péntek. Az első félidőt nagyon elrontottuk, így volt mit megbeszélnünk az öltözőben… Valahogy nagyon akadozott a támadás. Görcsösen játszottunk, elsősorban az egyéni megoldások voltak eredményesek. A mester utasításait sikerült megvalósítani, így a második félidő már sokkal jobban indult, s a védekezésünk kezdett összeállni. Végül mínusz hatról „ikszre” tudtunk menteni. Sajnálom az ott hagyott egy pontot, mert úgy érzem, mi az idén ettől a csapattól jobbak vagyunk, és bízom benne, hogy ezt be is tudjuk bizonyítani. Ilyenkor szomorkodásra nincs idő, mert jön a következő nagy feladat. És valóban nagy feladat következik, hiszen az Érd is nagyon megerősödött.
Nagyon nehéz egy ilyen mérkőzés után boldogan eltölteni a hétvégét, regenerálódni. Főleg úgy, ha valaki a saját teljesítményével sincs kibékülve, mint jelen esetben én. Az állandó agyalások csak emésztenek. Annyira remekül érzem magam a csapatban, de egy kis gödörben vagyok, amiből szombatra ki kell lábalnom. Szeretném, ha végre az a Nagy Ivett lenne a pályán, aki élvezi minden percét a játéknak és semmi nem tudja kizökkenteni a ritmusból.
De mindenek előtt az lenne számomra a legfontosabb, hogy az első győzelmünket megszerezzük. Remélem ismét sokan fognak kilátogatni a mérkőzésünkre, mert ezzel nagyon sokat segítenek nekünk. Hajtós kis csapatunk van. Sajnos előre nem ígérhetek gyönyörű játékot, de azt ígérhetem a csapatunk nevében is, hogy szombaton végig fogjuk küzdeni a hatvan percet a pontokért, a győzelemért, a csapatért. Szurkoljanak nekünk!
Nagy Ivett
Korábban írtuk:
„Meg fogunk szakadni a pontokért” – interjú Nagy Ivettel
