Azzal kezdeném, hogy elég hamar rá kellett jönnöm, milyen nehéz dolgot is vállaltam el ezzel a blogírással. Az ember mindig csak a jó oldalát látja először a dolgoknak – hogy milyen jó lesz írni a meccsekről, a napjainkról –, és nem gondol bele az árnyoldalába, hogy lesznek rossz meccsek és még rosszabb napok... És ezeket nem igazán akarjuk megosztani senkivel. Ezért nehéz most írnom, mert ebből az árnyoldalból az elmúlt kéthétben volt részem, részünk.
Nagy Ivett
Először is, mint az elmúlt kis blogban írtam, nehéz meccsre kezdtünk el készülni kéthete. Meg szerettük volna szerezni az első győzelmünket a megerősödött Érd ellen. Rossz előjel volt, hogy Mírának elszakadt a bokaszalagja, így rá nem számíthattunk a mérkőzésen. Ezzel a taktikai repertoárunk is szűkült, pedig így is nagyon kevesen vagyunk a középső posztokon. Változtatni kényszerültünk a felálláson, beugróként "Gyapi" (Földes Viki) vette át az irányító posztot és Veró húzódott ki jobbátlövő posztra.
Eljött a várva várt meccs, melyen végig hatalmasat küzdött a csapat és remek kapusteljesítménnyel biztosan begyűjtöttük a két pontot. Így boldogan mehetett a társaság hétvégézni, ami csak egy rövid vasárnapi napocskát jelenthetett. Anya már péntek éjszaka megjött hozzám. Szombaton nagy sétával, beszélgetéssel készültem a meccsre. Vasárnap aztán a kutyákkal Tihanyba kirándultunk. A gyönyörű időben próbáltam a természetbe kapaszkodva erőt gyűjteni a következő napokra. Kellett, mert a múlt héten egy olyan ellenfél ellen szerettünk volna nyerni, aki eddig talán a bajnokság meglepetéscsapata. Ráadásul a mérkőzés házigazdái a váciak voltak.
Dupla videóval készültünk, és a felkészülésünkbe egy kis csapatépítést is belecsempésztünk, ami nálam volt Balatonalmádiban. Nagyon készültem erre a délutánra, sokat főztem. Szerettem volna mindenki ízlését-igényét kielégíteni. Boldog voltam, mert ízlett az étel. A teraszon megvacsoráztunk, majd egy gyors pakolás után leültünk beszélgetni. Először a kézilabdáról, majd kötetlenül mindenről. A kutyáim nagyon boldogok voltak a vendégsereg miatt, mert így több irányból esett le nekik a földre valami "lepattanó". A két pici négyhetes kutyám pedig az egész este folyamán kézről kézre járt.
Említettem a múltkor egy kis „balesetet”, amit röviden elmesélek. Szóval két kutyával költöztem ide és épp gondolkodóban voltam, hogy a szüleimnél levő öt kutyám közül, még egy vagy két jószágot el kellene hoznom, hogy megkönnyítsem az otthoni helyzetet, de ezt az elképzelésemet átírta Kleó kutyám. Egy reggel arra ébredtem, hogy az ülőgarnitúrán fekszik. Épp leszúrni készültem mit keres ott, amikor észrevettem nincs egyedül. Rettentően megijedtem, rögtön hívtam az apukámat, mi történhetett, és mit kell tennem...??? Mire letettem a telefont, már két kicsi feküdt mellette! A szörnyű az, hogy fogalmam sem volt róla, hogy kölykei lesznek, mert olyan kis soványka volt, hogy ő volt az, akit duplán etettem, hogy hízzon egy picit. Viszont örültem, hogy a szüleim két napja hagytak egyedül, mert így nem néztek "hülyének", hogy nem vettem észre, milyen állapotban van a kutyám. Így amikor ijedten telefonáltam, ők sem akarták elhinni mi történt. Tudtunk a kutyám szerelmi esetéről, mely Gergelyiugornyán történt. Anya szerint Kleó szerelme még napokig őrködött a nyaraló előtt hiába. Így élek most a négy kutyával, ami ideiglenes, mert annyi kutyám van, hogy sajnos el kell ajándékoznom az újakat. Meg fog szakadni a szívem, hiszen nagyon megkedveltem őket. Nehéz lesz megválni tőlük. Egy kicsinek már van gazdája, a másiknak még keresem a szerető családját.
A kis kalandozás után vissza a kézihez. A meccsünk jól kezdődött: fej-fej mellett haladtunk, majd a második félidő közepére védekezésünk és támadó játékunk is meggyengült, így elszakadtak tőlünk a váciak és meg is nyerték a mérkőzést. Sajnos ezen a meccsen elmaradtak a jó egyéni teljesítmények, és az ilyen szintű csapatok legyőzéséhez több kiváló teljesítményre lenne egyszerre szükség. Tehát jött az első úgymond pofon, ami ha lehet ilyet mondani, még talán időben történt. A nagyon hosszú bajnokság remélhetőleg ad lehetőséget valahol visszahozni ezt az elvesztett két pontot.
Anyának szegénynek rossz érzése volt a váci meccs előtt. Pénteken éjszaka takarított, főzött és szombaton autóba ült: Vác felé vette az irányt (Fényeslitke nincs közel). Nem mondta meg, hogy jön, így a meccs végén a meglepetéstől sírva borultam a nyakába és nem is engedtem haza.
Vasárnap reggel a Margitszigeten futottam egy nagyot, aztán a Váci utcában egy kávé mellett már sikerült nevetni is. A gyönyörű napfény vasárnap is jó barátom volt, segített regenerálódni.
Most egy kötelező itthoni mérkőzésre készülünk, a Kiskunhalas csapatát várjuk szombaton. Igaz nem kell tartanunk tőlük, de ugyanolyan intenzitással kell készülnünk, mint bármelyik más csapat ellen. Az Alcoa megszenvedett náluk, csak egy góllal tudtak nyerni. Nem szabad lebecsülnünk őket. Nagyon szeretném, ha a következő bogomban már nemcsak a csapat, hanem a saját teljesítményemről is írhatnék. Ha csak tehetik, jöjjenek ki erre a meccsre is!
Nagy Ivett
