Hányattatott sors jutott II. János Pál szobrának. A bronzból öntött, öt méter magas alkotást májusban a pápa boldoggá avatására állították Róma központjában, a Termini-pályaudvar előtti téren. Oliviero Rainaldi szobrát kezdettől viták kísérték: nem tetszett a rómaiaknak, akik furcsa alakja miatt őrtoronynak és Barbapapának nevezték el. Kritikus volt a Vatikán is, a pápához nem méltó alkotásról írt a L'Osservatore Romano szentszéki napilap.
Megoldásként a római önkormányzat szakmai bizottságtól kért véleményt a kulturális tárca és a Kultúra Pápai Tanácsa együttműködésével. A testület úgy döntött, a szobrot nem kell eltávolítani, elég, ha a művész módosítja. Rainaldi ezt a nyáron még elképzelhetetlennek nevezte, mostanra beleegyezett, hogy alkotását a megjelölt pontokon megváltoztassa.
Át kell alakítania a szobor fejét, hasonlóbbá téve II. János Pálhoz; nyakat kell adnia a szobornak; módosítania kell a pápa törzsét alkotó köpenyt. A bizottság azt is kérte, hogy a szobrász helyezze talapzatra az alkotást és végezzen műszaki korrekciókat, mivel néhány hónap alatt az eső már behullik a szoborba és a bronz túl gyorsan elveszítette fényességét, kopottas színt öltve.
A bizottság az olasz sajtóban hangsúlyozta, precedens nélkülinek számít egy szobor ilyesfajta átalakítása, de nem csak a művész és a megrendelők ízlése számít, a mű befogadása is főleg, ha egyházi témájú alkotásról van szó. A Corriere della Sera napilap azt írta, hiába sikerült csúnyára, II. János Pál szobra így is a Rómába vasúttal érkező zarándokok imahelyévé vált.
