A tegnap esti edzésen a bemelegítést követően egy rossz mozdulatnál jobb lábbal léptem a labda felé, a bal lábam pedig magam alá csavarodott. Miután kibicsaklott a bokám, még „sikerült” az egész testemmel ráesni, így az ki is fordult. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szalagok nem szakadtak el.
Fazekas Nándor (archív fotó)
Erős fájdalmat éreztem, ezért gyorsan bementem az öltözőbe, letusoltam és indultam a kórházba. Szerencsém volt, mert ott éppen a csapatorvosunk, dr. Mahunka Zsolt volt ügyeletben. Nagyon gyorsan zajlottak az események, 7 órakor beértem, rögtön elkészítették a röntgenfelvételeket, amely alapján kiderült, hogy a bokám balkülső része el van törve, s el is mozdult a csont. Előkészítettek, s 9 órakor már toltak is be a műtőbe.
Ma beszéltem a dokival, aki közölte, hogy a 45-50 perces műtét jól sikerült. Elmondta, hogy jóindulatú a törés. Ezek szerint van rosszindulatú, de ezt eddig én nem tudtam. :-) Két csavarral rögzítettek egy fémlemezt a bokámhoz, hogy az jól tartson. A doki elmondta, hogy mostantól a pihenés ás a csont összeforrása a legfontosabb, ami minimum 4-6 hetet vesz igénybe. Addig megpróbálom otthon karban tartani magam annyira, hogy ne sorvadjanak el az izmaim. Ezáltal a rehabilitáció nem telne további 3-4 hétbe, hanem talán kevesebb idő alatt is el tudnám végezni a szükséges munkát. Így számításaim szerint nem 8-9 hét lenne a teljes felépülés ideje, hanem 6-7 hét.
Fejben erre készülök, de tudom, hogy nagyon sok minden közbejöhet. Szeretnék minél hamarabb a kapuba állni, hiszen végigcsináltam egy elég kemény alapozást, nekivágtunk a bajnokságot, kezdtünk egyre jobb formába lendülni, két hét múlva pedig már rajtolnak a Bajnokok Ligája küzdelmei, s pont most jött ez a szerencsétlen sérülés. Ami tudom, hogy soha nem jön jókor, de úgy érzem, hogy nekem ez különösen rosszkor történt. Sajnos ezt hozta a sors, s ezt kell elviselnem, s erőt kell gyűjtenem, hogy minél előbb visszatérhessek, s a csapat segítségére tudjak lenni, s hogy újra együtt lehessek a társaimmal. Ma délután a csapattagok egyébként meg is látogattak, akik nagyon aranyosak voltak. Köszönöm nekik is és mindenkinek, aki aggódik értem.
A hangulatom hullámzó. Van, amikor jobb, s van, hogy kicsit magamba roskadok, hogy miért kellett ennek megtörténnie. De megpróbálom azzal vigasztalni magam, hogy ez már megtörtént, nem tudom visszacsinálni, s próbálok minél hamarabb visszatérni. Tudom, hogy ez mind csak rajtam múlik.
Fazekas Nándor
