Nem tudom eldönteni, – miután playback az egész – az eredeti együttes által felénekelt dalokra tátognak-e a szereplők, avagy saját stúdió-produkciójukhoz asszisztálnak. (A zenével nem is kísérelnek meg illúziót kelteni, zenekar se közel, se távol.)
De teljesen mindegy, - főleg azoknak, akik mindezt lerészegedve vészelik át a VIP vendégek részére fenntartott széksorokban elterülve – a telt ház a lényeg, a kűzdőtéren még állnak is, „csápolnak”. A csarnok előtti térre kiszorult, jegyhez nem jutottak a kivetítőt nézik. (Nekik aztán tényleg mindegy, hogy playback vagy eredeti az előadás.)
Nem is ez a baj, – hiszen szegény ember vízzel főz – hanem az ebből levonandó konklúzió. Ennyire futotta, ennyi pénz volt az ünneplésre. (Nem az óriásplakát pályázathoz biztosított ötszázezer forintos Aréna Kft. pénz hiányzott, de hát az is a város pénze, még ha a Közüzemi Zrt. kft-jén keresztül történt is a hókusz-pókusz.)
Mi a konklúzió?
Úton-útfélen olvashattuk-hallhattuk, „nem lesz egyszerű a csarnokra felvett hitel törlesztésének és üzemeltetésének kigazdálkodása”.
Ez nem így van.
Nagyon is egyszerű lesz, mert a „muszáj nagy úr”. (Nagyobb úr, mint a „nem”.) Itt pedig ez a helyzet. Ezeket a részleteket 15 éven át, évi 600 millióval muszáj lesz törleszteni. A csarnokot muszáj lesz fenntartani, muszáj lesz üzemeltetni.
Ezzel sincs baj. Ezt mindenki tudta, csak nem mindenki gondolta (végig).
Az évekkel ezelőtti közgyűlési döntést követően a város akkori vezetése – mint ahogy a jelenlegi is - a közvéleményre hivatkozott, „a tömegek akarják a csarnokot”, mondták.
De nem is a válasz a hibás, hanem a kérdés.
„Akartok-e csarnokot”? Így szólt a kérdés, s nem pedig úgy, hogy „akartok-e csarnokot ilyen áron”.
Közölte-e bárki is a „közönséggel”, hogy milyen beruházás fog emiatt elmaradni, milyen költségvetési tétel fog emiatt kimaradni, minek a fenntartását, támogatását nem fogjuk majd tudni emiatt biztosítani?
- 2 -
Álságos és gyáva dolog ilyen előzmények után a közönségre hivatkozni.
Buta – sőt egyenesen ostoba - kérdés, hogy a Mercedes jobb autó-e, vagy a Suzuki.
Minden család – ha tehetné - Mercedest vagy annak megfelelő komfortfokozatú és műszaki paraméterekkel rendelkező autót vásárolna.
Az a kérdés, hogy a család költségvetéséből melyikre telik? Melyikre futja?
Nem az a kérdés, melyik a jobb, melyiket szeretném, hanem az, melyiket engedhetem meg magamnak?
Melyiket tudom megvenni, fenntartani, üzemeltetni, ha törik, megjavíttatni?
Úgy hogy ne nyomjon agyon a terhe, ne tegyen tönkre a költsége.
Nem sorolom tovább a szempontokat, bár még tehetném.
Ha az autónál tudjuk a választ, a csarnoknál miért nem?
Mert nem akarjuk kimondani!
„Megoldásként” létrehoztak egy kft.-t, a városi tulajdonú részvénytársaság kebelében, abban bízva, hogy az áttételeken át majd valahol eltűnnek, vagy legalábbis változhatnak a számok.
A tények azonban makacs dolgok, és amikor legközelebb valamilyen közüzemi díjat, közszolgáltatási tarifát, helyi adót emelnek, netalántán új adónemet vezetnek be, óhatatlanul fel fog merülni a kérdés: nem függ ez össze a csarnokkal?
S erre a kérdésre előbb-utóbb válaszolni kell, mégpedig tényszámokkal.
Kimutatható lesz ugyanis – amennyiben akarjuk - mennyibe kerül egy átlagos novemberi nap fenntartási költsége, amikor a csarnok zárva tart, s mennyi lesz a vesztesége egy februári rendezvénynek, amikor a csarnok rendeltetésszerűen üzemel.
Egy biztos pont azért van a leendő programok tekintetében, -és ez megnyugtató- városunk férfi kézilabda-csapata (Azért nem kell nevesítem, mert egyrészt egy van belőle, másrészt az elmúlt évtizedek tapasztalataiból tudjuk, névadó szponzorok jönnek-mennek, de a csapat – Hajrá Építők – az marad.)
És ennek a csapatnak a sikere évekre előre garantálható, így egy jó ideig biztos, hogy évi 15-20 alkalommal rangos sportesemények színhelye lesz a veszprémi aréna. Az év azonban 365 napból áll…
Keretbe foglalva a mondandómat, visszatérek az írásom elején felemlített Boney M utánzatra. Megnyugtató, hogy a kézilabdát nem lehet playback formájában előadni. Az mindig „élő, egyenes adás” lesz.
Veszprém, 2008. július 24.
Bősze Ferenc
