Először is mindenkinek köszönöm szépen az érdeklődést. Ami azt illeti, egészen jó állapotban van a lábam, csak a lelkem kicsit fáj, mikor látom a fiúkat a pályán játszani, hiszen legszívesebben én is közöttük lennék. Persze tudom, hogy erre most még nem kerülhet sor.
Fazekas Nándor
Múlt hét csütörtökön lekerült a lábamról a gipsz, mert kivették belőle a varratokat. Ezt követően péntektől vasárnapig itthon pihentettem, hétfőn pedig elkezdtem a gyógytornát. Ezek a gyakorlatok terhelésmentesek, a lábamra ugyanis még nem léphetek rá. Nem a bokám tört el, hanem a szárkapocscsontom, ezáltal a bokámat tudom izgatni. A doktor úr és én sem szeretném, hogy elsorvadjanak az izmaim, ezért fekvő munkával megpróbálom erőnlétileg formában tartani a vádlimat és a combomat. A műtét után öt héttel, tehát mához kb. három hétre megnézzük a röntgenfelvételt, s ha olyan állapotban találják a csontot, elkezdhetem az óvatos terhelés munkát is. Tehát most már jobban érzem magam. Megpróbálom minél jobban karban tartani magam, s emellett szorítok a fiúknak is.
Már a Csurgói elleni derbin is lehetett érezni, hogy BL-hangulatban van a csapat. A Csurgó nagyratörő álmokat szövögető együttes, amely nagyon beerősített. A csapattársaim azonban kiválóan helytálltak ellenük.
Következett a lengyel Kielce elleni BL-nyitány. Az együttesünk ismét bebizonyította, hogy profi játékosok alkotják, s akkor amikor igazán kell, megmutatták, hogy mire képesek. Kiválóan felpörögtek erre a találkozóra, s százötven százalékkal küzdöttek egymásért, a klubért és a szurkolókért. Az alapozás alatt nagyon kemény munkát végeztünk, s nagyon erős csapatok ellen játszottunk, akikkel szemben valóban voltak gyengébb mérkőzéseink is. Azonban ahogy a Mester is mondta, a Bajnokok Ligájára időzítettük a formánkat, s az alkulat ezt be is bizonyította. A találkozón mindenki kiválóan teljesítet, s igazi csapatként remek közösséget alkottak.
Egy nagyon jó Kielcét győztünk le, akik már bizonyítottak a Löwen ellen. Tavalyelőtt ugyan oda-vissza vertük őket, tavaly pedig kiestek a sorozatból, de évről évre egyre jobb játékosokat igazolnak, s egyre erősebbek. Nagyon nagy szó ellenük idegenben nyerni, de ugyanez elmondható az összes csoportellenfelünkről. Óriás dolog bárhonnan pontot hozni, hiszen ez egy nagyon erős csoport. A fiúk ennek ellenére sikerrel vették az első akadályt, aminek nagyon örülök, s remélem, hogy a folytatás is ilyen lesz.
Szombaton a dán Silkeborg érkezik hozzánk. Néztem a Madrid elleni meccsüket, amely alapján úgy vélem, ők is nagyon erősek, noha előzetesen mindenki úgy tartotta, hogy a szextettben ők a „leggyengébbek”. Dán válogatott játékosai vannak, biztos vagyok benne, hogy idegenben és otthon is nagy meccset fogunk vívni ellenük. Azonban minél előrébb szeretnünk végezni a csoportunkban, hogy a folytatásban relatíve könnyebb ellenfeleket kapjunk, ezért a hazai meccseket mindenképpen hoznunk kell. Hétvégén tehát mindenáron be kell gyűjtenünk az újabb két pontot.
Igazából feküdnöm kellene, s nem szabadna mozognom, de mindenféleképpen szeretnék ott lenni, hogy találkozzam a fikkal, s lássam az idei első hazai BL-meccsünkön. Ezért elmegyek, s a lábamat felpolcolva végigszurkolom a mérkőzést.
Egy korábbi blogomban írtam, hogy középső fiam, Máté focistának állt. Azóta már le is igazolták a veszprémi utánpótláscsapathoz, ahol ötévesen máris a hétévesek között játszik. Vasárnap pedig Keszthelyen szerepeltek egy tornán, ahol háromból két meccset nyerve, s egy döntetlent elérve aranyérmesek lettek. Büszke vagyok rá.
Fazekas Nándor
