Néha a ponyvaregények is meg tudnak fogalmazni briliáns igazságokat, olykor érthetőbben, mint bármelyik filozófus tenné azt, ezért Rejtő Jenő egyik regényéből idézett köszöntőjének elején Czaun János, a városrészi önkormányzat vezetője. Eszerint az újonc katona a francia idegenlégió kiképző őrmesterének azt mondta, az ő édesapja hősiesebben harcolt nála. Hazájáért esett el a harcmezőn.
Czaun János
– Amikor 1849. október 6-a gyászos hajnalára gondolunk, elesett hősökre emlékezünk. Nem a harcmezőn haltak meg, mint több ezer társuk, hanem egy igazságtalan diktatúra véreskezű kiszolgálójának akaratából. Önként vállalták ezt a sorsot hazájukért. A magyar szabadság hívó szavára katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak hazájuk elnyomóival, zsarnokaival – fogalmazott a városrészi önkormányzat vezetője, majd felidézte a vértanúk utolsó szavait.
Az emlékezés koszorúját Czaun János, a városrészi önkormányzat vezetője, Kauker Katalin részönkormányzati képviselő, továbbá helyi intézmények, civil szervezetek képviselői helyezték el.
Az ünnepségen közreműködtek a Gyulaffy László Általános Iskola diákjai, valamint a Bakonyerdő Pávakör.
