Veszprémben nincs igazán otthon az irodalom - véli Fenyvesi Ottó - miközben például Pécsett a Jelenkor, Szegeden a Tiszatáj, Tatabányán az Új Forrás folyóirat révén markánsan jelen van hosszú ideje. Ez a műfaj nem a tömegek művészete. Ahogy a középkorban is egy kiváltságos, olvasni tudó réteg műfaja volt, így ma is egy bizonyos réteghez szól, különösen a szépirodalom. Nem titkoljuk, beavatott embereket várunk az általunk szervezett estekre. A Várucca Műhely elsősorban a fiataloknak szeretne lehetőséget teremteni a megjelenésre, és az indulás óta felkarolt több mint 30 fiatalból többen országos ismertségre tettek szert. A korábbi veszprémi irodalmi lap, az Ex Symposion elvesztette funkcióját azzal, hogy nem fogadta be a helyieket.
Történelmi okai vannak, hogy Veszprémben nem volt irodalmi lap - veszi át a szót Kilián László - Az előző rendszerben voltak komoly kezdeményezések, melyek mutatták, hogy van szellemi potenciál, azonban a felsorolt városokkal ellentétben itt hiányzott az egyetemről a bölcsészkar, a veszprémi értelmiség sokáig elsősorban műszaki embereket, a Vegyipari Egyetemen tanulókat jelentette. A rendszerváltás után az Ex Symposion mellett elindult az Új Horizont, de az inkább közművelődési folyóirat, kulturális kezdeményezésekről beszámoló, szakmai újság volt. Az 1993-ban indult Várucca 17 is 2000-ben vállalta fel azt -immár Várucca Műhely néven-, hogy klasszikus értelemben vett irodalmi lap lesz, és feladatának tekinti a határokon belüli és kívüli, magyar és nem magyar kortárs irodalom megmutatását, a fiatalok segítését. Ami a közönséget illeti, biztos vagyok benne, hogy érdeklődés van, csak újra meg kell találnunk a jelenben az irodalom megragadásának azt a módját, amely az új közönséget vonzza. Véleményem szerint el kell érnünk, hogy az irodalom élménnyé váljon.
Veszprém megyében sok lehetőség van, és sokat is mulasztott el a térség az utóbbi évtizedekben - folytatja Hegyeshalmi László - Ma alapvető finanszírozási gondokkal küzdünk, azt sem tudjuk, hogy jövőre mire számíthatunk. Valóban paradigmaváltásra van szükség, tudomásul kell vennünk, hogy a fiatalok máshogy élnek, más tempóban. Bizonyos értelemben kell a show, a megjelenés minden műfajban. Természetesen mindenkinek van személyes felelőssége, hisz tudom, hogy sokan unalmas városnak tartják a megyeszékhelyet, miközben csak nem tudnak a programokról, így távol maradnak magas szintű művészeti élményektől.
Ahogy a matematikát sem érti mindenki, csak egy szűk réteg, így az irodalomban is inkább bennfentesek vannak jelen - reagál erre Fenyvesi Ottó - Nem rég egy matematikai konferenciára keveredtem, melynek még a címét sem értettem, annyira távol áll tőlem a terület. Hasonló helyzet lehet az irodalomban: ha az olvasó nem tudja dekódolni a művet, az nem jut el hozzá. Az irodalomnak is van nehézségi foka, és míg a legtöbb dolog körülöttünk intenzív képiségre épül (a film, a design, az épületek, ruhák), addig az irodalom elsősorban az értelemre hat.
A fiamnak próbáltam egy verset elmagyarázni a közelmúltban - meséli Kilián László - Véleménye szerint ugyanis annak nem volt semmi értelme. Pillanatokon belül a filozófiánál és történelemnél tartottunk. Ez megerősített abban, hogy a befogadás hálójában rengeteg ismeret kapcsolódik össze, és ez válik élménnyé.
Talán nem is intellektuális szinten kellene fogyasztanunk a művészetet - így Hegyeshalmi László - Azt tapasztalom, hogy érdemes érzelmileg megközelíteni azt, és ez bizonyos értelemben már élmény is. Talán már az idősebb generáció is máshogyan ért és alkot, mint a mai fiatalok. Az új alkotókat elektronikus címlistákon, társintézményeken és személyes kapcsolati hálón keresztül érjük el, és felvállaljuk, hogy amit bemutatunk, az a lakosságnak csupán néhány százalékát érdekli, de közvetett haszna nagyon nagy. A kultúrát nem is lehet közvetlenül produktív dolgokhoz hasonlóan működtetni, vagy elvárni tőle, hogy így működjön. Másképpen hat és terjed. Van egy olasz mondás: "A kultúra erő" - valóban az, emellett abszolút gazdasági áldozat, mely adott esetben -például egy fesztivál esetén- fogyasztókat vonz, és ez még csak egy primér hatása. Pontosan nem mérhető a haszon, és sokba kerül. Ezt egyébként is gyakran halljuk, csak azt nem, hogy mihez képest kerül sokba? Tényleg nincs benne megtérülési idő és gazdasági logika. Azt is érdemes tudni, hogy például a Nyugat idejében sem volt egyszerű az anyagiak előteremtése, a lapnak legfeljebb pár száz előfizetője volt, folyamatosan kilincseltek ők is támogatásért, ugyanakkor irodalmi hatása vitathatatlan.
A Várucca Műhely idei számainak pénzügyi problémái a közelmúltban oldódtak meg - fűzi hozzá Fenyvesi Ottó, főszerkesztő - így nem tudtunk módszeresen foglalkozni a fiatalokkal, aki rengeteg kéziratot juttatnak el hozzánk. Mivel nem nyertünk el annyi pénzt, mint szerettünk volna, idén három számunk jelenik meg a tervezett négy helyett, de voltak korábban olyan évek, amikor csupán egy vagy kettőre futotta. Az idei első már a nyomda közelében jár. Míg más hasonló folyóiratoknak tízmilliós nagyságrendű a költségvetésük, addig nekünk egy millió körüli összegből kell éves szinten gazdálkodnunk.
A Művészetek Házának költségvetése az idei évre rendben van - reflektál a pénzügyekre Hegyeshalmi László, igazgató - de nem tudjuk még, hogy az energiaárak emelkedése hogyan érint majd bennünket.