– Mi lesz a kormánnyal?
– Sokan azt mondták, a kisebbségi kormányzás egy, maximum két hónapig lesz életképes. Egyelőre mégis működik. Persze reformot lehetetlen kisebbségi kormánnyal végigvinni, hiszen annak minimuma a parlamenti többség, optimuma pedig a hozzárendelt társadalmi támogatottság. Ma egyik sem garantált. Nem hangzatos reformígéretek és szavak kellenek, mert ezek izzadságszagúak, hanem olyan lépések, amelyekhez egyenként megszerezhető a parlamenti többség.
Amit hallani az egészségügyi koncepcióról, az alapján én nem mernék belevágni a reform következő szakaszába, de bízzunk benne, hogy kitervelői, tudják, mit akarnak. Olyan ez, mint Oszkár az Álarcosbál című operában: Oszkár tudja, de nem mondja. A mostani koncepció egyébként lebutított változata a 2004-es, az én kormányom készítette reformnak, amit utóbb Gyurcsány félretett.– Az SZDSZ-es Horn Gábor a 2009-es költségvetés közelgő vitája kapcsán azt nyilatkozta, „Nagyon sokan meg fognak lepődni.” Ön szerint kormányt buktatnak a szabad demokraták?
– Kérdés, érdekükben áll-e. Én úgy vélem, nem. Sok kompromisszumot fognak kötni, csapnivaló lesz a 2009-es költségvetés, de kenyértörésre nem kerül sor.
– Csapnivaló?
– Magyar politikai hagyomány, hogy választások előtt a lovak közé dobjuk a gyeplőt. Amúgy szerintem az MSZP is jobban járna, ha mihamarabb túlesne a várható hatalomvesztés keltette sokkon, és megkezdené a felkészülést a következő időszakra.
– Komolyan hiszi, hogy a szocialisták önként lemondanak a hatalomról?
– Nem. Sajnos a hatalom megtartása mögött kemény, élesen kirajzolódó egyéni érdekek húzódnak. Elsősorban ennek tudható majd be, hogy a párt a következő két évben nem lesz képes érezhetően javítani a pozícióján.
– Milyen egyéni érdekekről beszél?
– Hagyom működni az olvasó fantáziáját.
– Jövőre tisztújító kongresszust tart az MSZP. Úgy tetszik, mostanság Gyurcsány ismét erősödik. Megtartja majd a pártot?
– Ennek a pártnak szüksége van Gyurcsányra, hiszen ő ellenzékben is képes lehet megújítani a baloldalt. Vagyis pártelnökként sokat tehet. Miniszterelnökként viszont keveset – és ez nagy baj.
– Négy éve ön a miniszterelnökséget veszítette, most az utazó nagyköveti posztot vette vissza Gyurcsány Ferenc. Nem jönnek be ezek az olimpiai évek.
– Szívesen végeztem az utazó nagyköveti beosztással járó munkát, de fenntartottam magamnak a jogot ahhoz, hogy volt miniszterelnökként tegyek politikai megnyilvánulásokat. Jogom és kötelességem elmondani, ha úgy látom, rossz irányba mennek a dolgok, az események ártanak az országnak, a baloldalnak és egyébként magának a miniszterelnöknek.
Természetesen nem az volt a célom, hogy addig provokáljam Gyurcsány Ferencet, amíg el nem távolít, de ha nem kapok személyesen lehetőséget, hogy megosszam vele az aggályaimat, nem marad más eszközöm, mint a nyilvánosság. Nem voltam hajlandó meghunyászkodni.
– Meg sem lepődött a miniszterelnök döntésén?
– Abszolút nem. Bár azt hittem, nagyobb a tűrőképessége, és képes megálljt parancsolni az indulatainak. Az ember tévedhet. Amit Gyurcsány a gazdasági egyensúly helyreállításáért tett, dicséretes, akár sikeresnek is mondható. Csakhogy Gyurcsányé – ellentétben a Bokros-csomaggal – nem professzionális program. Bokros is helyreállította az egyensúlyt, ám nem gátolta a gazdasági növekedést.
– Más volt az a helyzet.
– Bárhogy is, a növekedésre fókuszálva kell gazdaságpolitikai irányt szabni. Először is adóreform kell, de azonnal. Hiba arra várni, hogy összegyűljön 1000 milliárd szétosztható forint. A forgalmi és a vagyon típusú adók felé kell elmozdulni, miközben könnyítendőek a társasági típusú és a személyi adóterhek.
– Ha ilyen egyszerű az ügy, miért nem lép a kormány?
– Alapvetően politikai okból. A drasztikus átrendezés ugyanis jelentős érdeksérelemmel jár.
– Az adóreformon kívül mire volna szükség a gazdaság felpörgetéséhez?
– Rendbe kellene tenni a monetáris politikánkat, amely jelenleg – a törvényből adódóan – az infláció elleni küzdelmet tekinti fő céljának. Csakhogy ez a korszerűtlen gondolkodás előbb-utóbb problémához vezet. Sürgősen el kell kezdeni csökkenteni a jegybanki alapkamatot. Ha őszig nem változik a trend, ha a forint továbbra is ilyen erős marad, annak súlyos következményei lesznek egyebek mellett a gazdasági növekedésre.
– Adóreform, monetáris politika. És még?
– Végig kell böngészni a költségvetés kiadási tételeit, és ahol indokolt, csökkenteni kell.– Hol húzna? A szociális kiadásokon?
– Nem az a gond, hogy sok a szociális kiadás, hanem az, hogy rossz a struktúra.
– Ön két évig kormányzott, Gyurcsány Ferencnek hat jutott…
– Nem, nem! Gyurcsány Ferenc négy évet kormányzott. Ön megelőlegezett neki további kettőt. Olyan biztos ebben? Amúgy én meg két év és négy hónapot kormányoztam.
– Pardon, csak az előbb még arról beszélt: marad a kisebbségi kormány. Ha majd történelmi távlatból tekintünk önökre, vajon melyiküket tartjuk sikeresebbnek? Ön két év alatt jobbára csak népszerű intézkedéseket hozott, amit Gyurcsány megfejelt két osztogatós évvel, majd jöttek a megszorítások, és ha minden jól megy, 2009 végén beléphetünk az euró előszobájába.
– Na, kezdjük elölről a szemináriumot. Nyugodt lelkiismerettel állítom: ha 2003-2004-es gazdaságpolitikámat következetesen végigviszi a kormány, akkor 2010-re Magyarországon euróval fizetünk. A költségvetési hiány még 2002-ben elérte a csúcsot, 2003-2004-ben pedig érezhetően csökkent.
Nem csináltam óriási műsort, nem hirdettem gigantikus programokat, nem volt nyolcvanhét pontom, egyszerűen elkezdtem a csöndes visszakozást a túlzott kiadásokból. Gyurcsány 2004-től választási költekezésbe kezdett, aztán kénytelen volt szembenézni azzal, hogy a hiány nem tartható. Remélem, még egyszer nem követi el 2006-os hibáját.
