Mindenszentek
A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Ezért épült Róma egyik hatalmas ókori temploma, a Pantheon. Később, a 4. században Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
Már a 4. századból maradtak fent adatok mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd után első vasárnap ültek meg. Az ünnep a 8. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi új esztendejét megszenteljék.
835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.
Halottak napja
A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton.
Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsok közt is, és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel.
Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására.
Szokások, hiedelmek
Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. Ezeken a napokon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.
Szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek: kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.
Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, otthon gyújt gyertyát. Zentán mindenszentek napján a család minden tagja meggyújtott egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
