Mitől lesz egy város fesztiválváros? Ezt a kérdést feszegették először a vendégek. Porga Gyula szerint önmagától semmiképp, de még akkor sem, ha a város vezetői maguk mondják, hogy legyen az. Kellenek az adottságok, s ezek Veszprémben meg is vannak: a környező táj, az épített környezet. Mindemellett kell a lakosság idegenek iránti jó viszonya, pozitív hozzáállása. Sok helyütt nem szeretik, ha egy kicsit kifordul helyéből a mindennapok menete. Egy fesztiválvárosban pedig így van, s úgy tűnik, a veszprémiek ezt elfogadják. Ha ez mind megvan – folytatta Porga Gyula –, akkor jön egy tudatos építkezés, melynek része a verseny a vendégekért. És ebbe beletartozik például az éttermi vendéglátás is. A kreatív erő Veszprémben adott, s ami ennek a külön szépsége, az az, hogy a rendezvények itthoni szellemi termékek. Persze – tette hozzá az alpolgármester – akadnak döccenők, hiányosságok.
A motiváció kapcsán Muraközy Péter elmondta, hogy szerinte még nem igazán fesztiválváros Veszprém. Az eltelt tíz év ehhez még nem elegendő, kell újabb 5-10. Úgy kell használnunk egy várost – magyarázta –, hogy olyan új hangulatot, arculatot adjon, amilyen még máskor nem volt.
Mészáros Zoltán ezt azzal egészítette ki, hogy az öt év is kevés az ünnepi játékok esetében, hiszen ebben a szegmensben lényegesen nagyobb gyakorlattal bíró városok léteznek. Az, azonban, hogy évről évre nagyobb a siker, egyre több a pozitív kritika, jelzi, hogy jó úton járnak. Veszprémbe – tapasztalatai szerint – egyre szélesebb körű értelmiség érkezik a fesztiválra, ugyanakkor nemcsak az előadásokat tekintik meg, hanem költenek is. Sajnos ez nem mondható el a nehezebb helyzetben élő középosztályról, jóllehet a szellemi igény megvan.
Arról, hogy szélesedjék-e a kínálati paletta, egyetértően szóltak a vendégek. Porga Gyula úgy látja, hogy bizonyos értelemben nem lehet a műfajok között különbséget tenni: egy a lényeg, ez pedig a színvonal. A minőség meghatározó, s az önkormányzat is ezt támogatja. Gyökeret csak az a rendezvény tud verni, amelyik fejlődőképes és profi.
Muraközy Péter is a sokszínűség mellett tette le voksát. Szerinte Veszprémnek előnye, hogy a gyerekekbe belenevelték a zene szeretetét, így felnőtt korukra is fogékonyak maradtak a muzsika iránt.
Mészáros Zoltán a közhellyé vált mondást idézte – a zene legyen mindenkié –, ugyanis ez az a művészeti ág, amely kortól, nemtől függetlenül minden réteg igénye.
A folytatásban ki-ki zenei előéletéről vallott. Az egykori három iskolatárs közül egyedül Muraközi az, aki mesterségként űzte a dobolást, Mészáros és Porga (így vallottak), csak „fakezű” gitárosok voltak.
Az együttműködésről a két fesztiváltulajdonos elmondta, hogy az nem igényel egyeztetést, hiszen mindketten más és más közönséget vonzanak, de azt elismerték, hogy egy kávé mellett szívesen vitatják meg sikereiket, kudarcaikat. Porga Gyula az önkormányzat szemszögéből vizsgálta az együttműködést. A város hosszú távra (3 évre) együttműködési szerződést kötött a legnagyobb rendezvények tulajdonosaival, illetve főszervezőivel. Támogatást kapnak, de elvárások is vannak velük szemben.
Egyetértettek a vendégek abban is, hogy ma pályázati és szponzori pénzek nélkül lehetetlen egy fesztivált lebonyolítani. Sajnálatos azonban, hogy nagyon sok esetben csak jóval utólag érkeznek meg a pályázati pénzek, s addig vékony jégen kell táncolniuk. Indokolt tehát a közös marketing, de a tapasztalatszerzés is. Ugyanakkor figyelmi kell a közeli Balaton elszippantó hatására is.
Befejezésül a vendéglátó település polgármestere, Fábry Szabolcs tiszteletbeli tornáclakóvá avatta a vendégeket, s megjegyezte, hogy Nagyvázsony a maga kulturális programjaival szívesen csatlakozik a nagyobb testvér rendezvényeihez.
