Nagyon fontos volt a klub számára a Silkeborg elleni BL-meccs, hiszen a Berlin elleni hazai pályán értékes pontokat veszítettünk. Tudtuk, hogy nem szabad hibáznunk, ugynis a csoport utolsó helyén álló együttest eddig mindenki legyőzte a hatosban. Kötelező volt a két pont begyűjtése, ezértnagy volt a teher az együttesen, de a társaság mindnet megtett annak érdekében, hogy ne forogjon veszélyben a győzelem sorsa. Nyerni tudtunk, így hét mérkőzés után tíz pontunk van, ami szép eredmény. Az azonban már most látszik, hogy nagyon nehéz tavasz, s három kőkemény ellenfél vár ránk.
A Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutásért az a Pécs várt ránk idegenben, amely együttest ebben az idényben már kétszer legyőztünk. Nagy megerőltetés nélkül léptünk tovább, az első perctől fogva uralva a mérkőzést. Számomra azért volt különösen fontos a találkozó, mert az Orosháza elleni bajnoki után másodszor léptem pályára kezdőként a sérülésem után. Mint ahogyan a korábbi naplókban is írtam: fontos, hogy visszaszerezzem az önbizalmamat a kapuban, s hogy visszajöjjenek a megszokott mozdulatok. Még nagyobb bennem a drukk a szokottnál, hiszen korábban sohasem történt velem ilyen sérülés. Ezek a meccsek azonban ideálisak arra, hogy elvégezzem azokat a mozgásokat, amiket a lábam enged, de a fejem még nem. Úgy érzem, hogy jól haladok ezen az úton, s egyre jobban érzem magam a kapuban.
Múlt szombaton Balatonfüreden játszottunk bajnokit. A tópartiak négybe vágynak, erejükről árulkodik, hogy a Pick Szegedet nagyon megszorongatták, Tatabányáról elhozták a két pontot, s legyőzték a Csurgót és a Gyöngyöst is. Tisztiában voltunk vele, hogy a Füred hazai pályán egy meglehetősen kemény és harcias együttes, a csapatom ennek szellemében is készült. Úgy vélem, hogy az első pertől fogva kellő profizmussal játszottunk, egy pillanatig sem éreztem, hogy veszélyben forogna a győzelmünk. Az első játékrészben jobban játszottunk, s elléptünk, a másodikban kicsit kiengedtünk, s közelebb zárkózott az ellenfél. Ekkor annyi indításgólt kaptunk, amennyit máskor hatvan perc alatt sem. Látszott, hogy a csapat egy nagyon nehéz idény végén jár.
Két forduló van még hátra a pontvadászat idei küzdelmeiből. Szerdán a Tatabányát fogadjuk. Nagyon oda kell figyelnünk ellenük, hiszen ők is a legjobb négy közé szeretnének jutni. Debre Viktor is úgy nyilatkozott, hogy a Veszprém az esélyesebb, de szeretnénk megráncigálni az oroszlán bajuszát. Biztos vagyok benne, hogy nem feltett kézzel fognak hozzánk érkezni.
A hétvégén pedig a Mezőkövesd látogat Veszprémbe, szeretnénk ellenük szépen búcsúzni az esztendőtől. Ezt követően pedig a szlovákiai Karácsony-kupára utazunk a válogatottal. Ez a torna nekem külön jó, hiszen – a bajnoki ellenfeleinket nem megbántva – erősebb mérkőzéseken edződhetek. Erre van most szükségem, hiszen szeretném magamat felépíteni, hogy januárra, az Európa-bajnokság kezdetére százötven százalékos állapotba kerüljek.
Fazekas Nándor
