A szolnoki színházból indult kezdeményezéshez két éve csatlakozott a Veszprémi Petőfi Színház. Ennek eredményeként az elmúlt évadban Az ember tragédiáját láthatták a nézők diákok előadásában, az idei évadban a Biblia jeleneteiből született produkció középiskolások közreműködésével.
A vasárnap esti bemutató előtt Oberfrank Pál, a színház igazgatója úgy fogalmazott: egyedi, megismételhetetlen előadásról van szó. Mint mondta, minden egyes jelenetet a diákok maguk álmodtak meg, a történetek mindegyike aktuális, mai életünkre reflektál. Pecsuk Ottó, a Bibliatársulat főtitkára hozzátette, a Biblia nem valami ősrégi, múzeumi tárgy, hanem az örök emberhez szól.
Én viszont nem hittem el azt, hogy aktuálisnak, magukhoz közelinek gondolják a fiatalok, középiskolások a Bibliát, annak történeteit. Összességében az este elején úgy éreztem, könnyebb falat a diákoknak a Biblia, mivel csak kicsi részeket kellett megmutatni belőle és mindenki azt választott, amit akart, és ezért jobban megy nekik, mint Az ember tragédiája. Az este vége felé pedig épp ellenkezőleg: mivel Madách megírta a drámát – melyet aztán „csak” színpadra kellett csak állítani –, könnyebb volt használni, eljátszani, viszonyulni hozzá, mint a Könyvek Könyvéhez, a keresztény vallás Szentírásához. (És persze hozzátartozik mindehhez, hogy a Biblia nem dramatikus mű, tehát mindenképp segítséget kell találni az eljátszásához.)
A több mint három órás előadásban Veszprém megye 12 iskolájának mintegy 150 diákjai vett részt, a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskola pedig húsz fős zenekarral működött közre a produkcióban. Az iskola máshogy is hozzájárult a darab elkészüléséhez, két tanára, Vörös Boglárka és Horváth Zsolt, illetve két tanulója, Csóka Levente és Lukács Elek voltak a zeneszerzők. Az előadást Pataki András állította színpadra.
Az egyes produkciók sikeréhez kulcs volt a jó témaválasztás, például a Lovassy Gimnázium: Jákob szerelmei című jelenetében, melyben zenésen, könnyeden, csuklóból kirázva mutatták meg az ószövetségi srác szerelmi kalandjait. Sokan mozgással próbáltak közeledni a szent szöveghez, van, akinek jól sikerült, mint a pápai Petőfi Gimnáziumnak, akik Jób történetét adták elő, kereken, pontosan megjelenítve.
A már említetteken kívül volt még néhány sikeres kísérlet: a Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium és Kollégium egy bibliai történet helyét, mondanivalóját kereste meg életünkben (Bábel). A Kozmutza Speciális Szakiskola tanulói és tanárai abban voltak zseniálisak, ahogyan magukévá tették az egyiptomi kivonulás zsidóinak történetét, és a hét csapás rajzos ábrázolása mindenkinél többet mondott el a diákok és a Biblia, az ószövetségi Isten viszonyáról az estén. A legjobban sikerült jelenet pedig a Közgazdasági Szakközépiskola Jónás története volt, ahol egyesült a jó témaválasztás, mely a humort is nemhogy megengedi, de kéri is a feldolgozásban, és a kreatív előadásmód (például zsinórpadlásról lelógatott kötelek, mint vitorlák a hajón a vihar megjelenítésénél). Vicces volt, önálló egész, pontos, Jónás alakjában minden elégedetlenkedő magára ismerhetett.
Sokszor egy-két jó szavaló vitte el hátán a jelenetet, melyek mögött felsejlett a Tanár alakja, hozzáállása az adott bibliai történethez, vagy pedig szavalókórusként mondták bele a világba a diákok az életbölcsességeket, tanításokat. Valahogy nem találkoztak a Bibliával igazán, személyesen, saját bőrükön át, vagy ha igen, akkor a szent szöveg iránt érzett tisztelet és szeretet nem engedte őket az Egész mélyére ásni, személyessé tenni azt.
De mivel: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (mondja Szent Pál), ezért összességében üdvözlendő az Ádámok és Évák ünnepének folytatása, és kíváncsian várjuk a jövő évi előadást!
A bemutató után Porga Gyula, Veszprém polgármestere mondott köszönetet mindenkinek, aki segítette a darab létrejöttét, majd utána minden résztvevő emléklapot és egy-egy Bibliát kapott emlékbe.