Ahogy az előző naplómban is írtam, csodálatosan zárta a csoportkört a csapat. Nagyon nehéz meccseken voltunk túl. Úgy vélem, hogy alaposan felkészültünk Izlandból is, de ez nem a mi napunk volt…
Simán kikaptunk az északi csapattól. Sajnos esélyünk sem volt nyerni, hiszen ellenfelünk végig kézben tartotta a meccset. Ez a brusztolós, kemény játék nem feküdt nekünk sem védekezésben sem támadásban. Persze tisztában voltunk azzal, hogy ők a sportág közvetlen élvonalába tartoznak. Ezt legutóbb a svédországi vb-n is bizonyították ellenünk.
A Mester úgy fogalmazott, hogy most jött ki rajtunk az a nagy stressz és fáradtság, ami az első körben felgyülemlett bennünk. Én mindenesetre remélem, hogy jókor jött ez a pofon. Nagyon fájó mindenkinek a vereség, azonban próbálunk előretekinteni. Izland ugyanis pont nélkül érkezett a középdöntőbe, s ha megfelelő eredményeket érünk el a hátralévő középdöntős meccseinken, akkor nem tudnak megelőzni bennünket.
A szlovének ellen is óriási csatára számítok. A legutóbbi párharcunk során is csak nagyon picin múlott, hogy mi léptünk tovább. A mostani találkozó is igazi ki-ki meccs lesz, ahol bármilyen eredmény születhet. Remélem, hogy a legjobb tudásunkat fogjuk nyújtani, s hogy az a szerencse is visszapártol hozzánk, ami az első körben velünk volt, de Izland ellen már nem. Ezen a találkozón ugyanis rengeteg kapufát lőttünk, ami kifelé, az ellenfél kezébe pattant, majd sok indításgólt kaptunk ilyen helyzetekből.
Hétfőn pihenőnapot tartottunk. Kicsit tovább alhattunk, ami nagyin jól esett, mert a meccsek után sokáig nem tudunk elaludni. Nem videóztunk, nem kézilabdáztunk, viszont együtt töltöttük a napot és sokat beszéltünk a szlovének elleni meccsről. Este pedig a megszokott menetrendtől eltérően közösen kikapcsolódtunk: Krivokapics Milorad elvitt minket egy jó pizzériába, ami nagyon jó csapatösszetartásnak bizonyult.
Megpróbáltunk kiszakadni a megszokott a környezetből és egy picit más ritmusba átállni, hiszen eddig mindig ugyanaz volt a napi rutin (beleértve a foglalkozásokat és az étkezéseket is). Most azonban „kitörtünk” ebből és remek hangulatban töltöttük az estét. Szlovénia ellen így „tiszta lappal” és új reményekkel szállunk harcba. Most ez a legfontosabb meccsünk, hogy megmaradjanak reményeink a folytatásra. Úgy érzem, sikerült magunkat kipihenni, így újult erővel tudunk nekiesni szlovénoknak.
Fazekas Nándor – Újvidék (Szerbia)
