A kutatásról a Sky and Telescope folyóiratban jelent meg tanulmány. A Texasi Állami Egyetem kutatói arra mutatnak rá, hogy a tragédia előzményei három hónappal korábban, 1912 januárjára vezethetők vissza, amikor a Hold közelebb került a Földhöz, mint az azt megelőző 1400 év során bármikor. Ráadásul a rekordközelség előtti napon a Föld éves körútja során került a legkisebb távolságra a Naptól - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásával.
Mint a tudósok rámutatnak, a rekordközelség rendkívüli mértékben fokozta a közeli égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzása által kiváltott árapályjelenséget. Ebben a jelenségben a Hold játssza a legnagyobb szerepet, de a Nap is hasonló hatással van a bolygónkra, és a Nap-Hold együttállásai generálják a legszélsőségesebb árapály jelenségeket.
A januári csillagászati események miatt bekövetkezett szélsőséges árapályjelenség Kanada partjainál hatalmas jéghegyeket szakított le, amelyek a tengeri áramlatokkal délre vándoroltak. Csaknem három hónappal később elérték a transzatlanti hajózási útvonalakat és a Titanic teljes sebességgel belerohant az egyik jéghegybe.
"A jéghegy süllyesztette el a Titanicot, a Hold közelsége azonban megmagyarázhatja, hogy miért került szokatlanul sok jéghegy a hajó útjába" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Donald Olson, a Texasi Állami Egyetem professzora, hozzátéve: nem tudhatjuk, hogy pontosan honnan szakadt le 1912 januárjában a Titanicot elsüllyesztő jéghegy. Ezt senki sem képes megállapítani, azonban kutatócsoportunk tudományosan megalapozott forgatókönyvet kínál.
