Idén a hazánkban működő történelmi egyházak összefogásának köszönhetően a Biblia évét élhetjük meg, amihez a legkülönfélébb szervezetek, közösségek is csatlakoztak – ennek köszönhető, hogy a Vehír hasábjain is helyet kap néhány idevágó gondolat. Miért? Talán aktuális még e majd’ kétezer éves gyűjtemény? Mi köze lehet a XXI. század virtuális világában élő emberének olyan iratokhoz, amelyek nomád állattenyésztők, ókori nevesincs királyok, egy állítólagos lázadásért halálraítélt ácsmester életét, vagy egy különc vallási csoportosulás első lépéseit mutatják be? Oly távolinak tűnik mindez… Esetleg vallásos embereknek adhat némi beporosodott vigaszt – gondolhatja a gyanútlan szörföző.
Akkor azonban miért lehetséges, hogy a Biblia messze keresettebb könyv, mint az utóbbi évek nagy sikerkönyve, a Harry Potter? Talán azért, mert bármilyen szempontból közelítünk hozzá, olyan gondolatvilággal találkozhatunk benne, amiből például J. R. R. Tolkien újra népszerű Gyűrűk ura című regénye is sokat merített. A Biblia ennek ellenére egy időben és térben egyaránt távoli kultúra terméke, mintha a tegnapelőtt szólna belőle egy messzi tájról. Szükségünk van tehát olyan „hidakra”, amik átívelnek e szakadék felett. Szerencsére ilyen hídban nincs hiány
Az első híd neve történelem: ha valaki az ókori kelet viszonyaiban mélyül el, nem kerülheti ki a Bibliát. Igaz, hogy nem helyszíni tudósításokat és jegyzőkönyveket tartalmaz, megtalálhatjuk benne egy nép történetének hiteles leírását és a történtek értelmezését. Tehát a leírás mellett kapunk egy elemzést, egy értékelést is. Ezekből pedig rádöbbenhetünk arra, mennyire keveset változott az ember az elmúlt évezredek alatt: bizonyos alapvető magatartásformák és érzelmek ugyanúgy megtalálhatók hétköznapjainkban is.
A másodikat vallástudománynak nevezhetnénk: mivel több vallási csoport (zsidóság, kereszténység) is alapvetőnek tartja a Bibliát, megismerhetjük belőle e vallások eredetét, főbb tanait akkor is, ha nem érezzük tudósnak magunkat. Felfedezzük, hogy e gyűjteményben ugyanazokra a kérdésekre más és más válaszokat olvashatunk az egyes könyvekben. A Biblia, mint könyvgyűjtemény tehát egy színes világot tár elénk, ahol a sokféleség nem gátolja, hanem felépíti az egységet.
A harmadik – és talán legszebb – híd az irodalom nevet viseli. Hiszen a Biblia irodalmi alkotás: egy olyan kiskönyvtár, amiben különböző korokban és helyszíneken írt műveket találunk, aminek vannak szép és felemelő, valamint az emberi élet kétségbeesetten sötét pillanatait bemutató oldalai. A bibliai szövegek felépítenek egy elbeszélt világot, amibe az olvasó „beléphet”, és ezzel „kikapcsolódhat” a hétköznapok forgatagából.
Mindez elég érv ahhoz, hogy a Bibliát olvassuk, van azonban egy olyan híd, ami egyes emberek számára fontosabbak a fentieknél: azok járnak ezen a hídon, akik ezt a könyvgyűjteményt Szentírásként olvassák. A Biblia ugyanis nemcsak emberi kapcsolatokat mutat be, hanem rámutat egy olyan Istenre, akivel az ember személyes kapcsolatba léphet.
Érdemes tehát leporolni és fellapozni a Bibliát, és minél több szempontból közelítünk, annál színesebb, igazabb képet kaphatunk belőle. Most induló sorozatunknak is ez a célja: ismert és ismeretlen bibliai személyekkel ismerkedhetünk meg – szem előtt tartva lehetőleg mind a négy szempontot. Ezzel egy izgalmas kalandra hívom meg a kedves Olvasót: meggyőződésem ugyanis, hogy a Bibliát olvasva nemcsak európai kultúránkhoz kerülhetünk közelebb, hanem megérthetjük emberségünk sokszor rejtett mozgatórugóit. Kalandot írtam, mert mint minden találkozás, ez is kihívást és veszélyeket rejt magában, amelyeket legyőzve és átélve emberibb emberek lehetünk – vallási hovatartozástól függetlenül.
