2008 őszétől a piacon kezdett egyértelművé válni, hogy a válságból való kilábalás útját a világ vezető jegybankjai a monetáris lazításban látják. Temérdek mennyiségű pénz áramlott a piacra, és ebből a pénznyomtatásból szinte csak Svájc maradt ki. Az amerikai monetáris lazítás a dollár gyengülését vetítette előre, és a nemesfémek mellett a CHF lett a biztonságos menedék, így elindult a lejtőn az EUR/CHF és az USD/CHF árfolyama. A korábbi stabil EUR/CHF árfolyam, ami előtte hosszú évekig a megszokott 1,45–1,60-as sávban mozgott, elkezdett az euróval szemben is jelentősen erősödni.
Bár Svájc folyamatosan hangsúlyozza függetlenségét, gazdasága mégis ezer szállal kötődik az unióhoz. Így az erősödő frank egyből érezhető problémákat okozott a svájci gazdaságban. Egyből jött is az 1,50-es EUR/CHF intervenciós szint, amit több mint fél éven keresztül tartotta a deviza keresztet. A piaci nyomás azonban nem csökkent, az 1,50-et nem tudta tovább tartani az SNB, és a deflációs félelmek csökkenésére hivatkozva befejezte az intervenciót. Így visszanézve eléggé elhamarkodott lépésnek tűnt az 1,50 szint meghatározása, hiszen az előző évek átlaga körül próbálták tartani az EUR/CHF árfolyamát, ami egy jelentősen megváltozó makrogazdasági környezet következtében fenntarthatatlannak minősült.
A piac büntetett! Az eredmény: 26,5 milliárd CHF pénzügyi veszteség 2010-ben a jegybanknak. Persze azt tudjuk, hogy egy jegybanknak az árfolyam-stabilitás fenntartása és az infláció kordában tartása a legfőbb feladata, nem pedig a profittermelés, azért ez az akció erősen kiverte a biztosítékot. Arról nem is beszélve, hogy a tetemes mínusz mellett csak lassítani sikerült a folyamatokat, de konkrét haszna semmi nem volt!
2010-ben a trendszerű CHF erősödés folytatódott a piacon. A szóbeli intervenciókat nem vette komolyan a piac, és jött a QE2. Egy olyan jegybank, aki korábban csúfosan megbukott az akciójával, nem volt igazán komolyan vehető az USA 600 milliárdos kötvényvásárlási programjával szemben. A piacokat ismét elöntötte a pénz, de a kockázatvállalási hajlandóság nem nőtt igazán. Így továbbra is a biztonságos CHF maradt az egyik kedvenc.
Erre jött a tavalyi év euró válsága, Görögország összeomlását várva menekült a pénz az euróból, és a frank féktelenül erősödött. A svájci gazdaság pillanatok alatt megbénult. A vendéglátásban már olyan extrém szituáció állt elő, hogy pl. egyedi áron kalkulálták a díjakat. A svájci export megbénult, és az egész gazdaság segítségért kiáltott. Közben a devizapiacokon meg mindenki az EUR/CHF paritás lázában égett, és mindenki vette a frankot, robotok és kereskedők karöltve. Egyértelművé vált, hogy lépni kell, de kérdés volt, hogy mikor és hogyan.
Jött is a reakció, jó ütemben lépett az SNB (Svájc jegybankja). Nem állt bele a piacba, hanem megvárta, míg mindenki kitombolja magát, és a paritás közelében lépett. Két körben, egy hónap alatt 1,20 fölé tolta az EUR/CHF-et. És jött is a bejelentés, hogy 1,20 alá nem engedik a keresztet. A gazdaság nem omlott össze, mert viszonylag gyors és erős reakció követte a pánikot. Hosszú idő után a kommunikáció is hitelesnek mutatkozott. Ment is a spekuláció, hogy 1,20-ról 1,25-re emelik az intervenciós szintet – amit amúgy talán meg is kellett volna lépni, amíg vevő volt erre a piac. A részvénypiac kezdett magára találni tavaly ősszel, ideális terep lehetett volna egy CHF gyengülésre, nem került volna nagyon sokba a jegybanknak. Ez a lépés viszont már elmaradt.
Ehelyett a jegybank elnökének magyarázkodni kellett, hogy a felesége az ő szintjükön pitiáner méretű pozíciót vett fel a frank gyengülésére spekulálva. Keresett is vele egy kis pénzt, de sokkal többet buktak, mert Mr. Hildebrandnak végül ez az állásába került. Szándékosságot nézni ebben szerintem eléggé felesleges, az összeg alacsony szintjét nézve, de hagyjuk is őket. Jól tette, hogy ilyen támadási felületet nem hagyott, és végül távozott.
A jelen:
Idén januárban Hildebrand „jobbkeze” vette át a jegybank irányítását, így folytatódott az eddigi politika. Szóbeli megerősítés az új elnöktől már többször elhangzott. Most már itt lenne az idő, hogy valamit tegyen is. Az elmúlt két hónapban egyre jobban visszaszorult az árfolyam az 1,20-as szint közelébe, és félő lehet, hogy előbb-utóbb megfolytja a piac az intervenciót.
Számok nincsenek, de feltételezhető, hogy nem kevés pénzbe került a nyári beavatkozás. Azóta is egyre jobban látszik, hogy 1,20 felett a jegybank nélkül percekig sem maradna az árfolyam. Ha ez a szint elesik, az az SNB újabb sokmilliárdos veszteségét jelentheti, és a gazdaságnak is végtelenül káros lehet. Arról nem is beszélve, hogy a jegybank teljesen elveszti a renoméját. Onnan már nagyon nehéz lenne újra felállni.
Mit tehet az SNB?
Kitart eddigi elképzelése mellett, és védi az 1,20-at. Hogy ez sikeres legyen, meg kell próbálniuk kibillenteni a piacot a jelenleg beállt 1,20 – 1,50-es szintekről. Ha csak „védekeznek”, akkor már olyan súly fog nehezedni a jegybankra, hogy azt képtelenség lesz tartani. Láttuk már többször, hogy nincs is annál jobb pénzkeresési lehetőség a piacokon, ha egy gyengekezű jegybank elkeseredett intervenciós kísérlete ellen fogadni.
Ezt a hatást Svájcnak messziről el kell kerülni, de ehhez jelzések kellenek, és nem csak szóbeli.
Lámpi Ferenc
Buda –Cash Brókerház Zrt.
Veszprém
