Imádságok – régimódi, dohos-poros könyvekben található alig-alig érthető szövegek, melyek mormolása talán nagymamáink korosztályának való… Mivel az imádság ritkán hoz közvetlenül hasznot, és hatékonynak sem igen mondható, szépen lassan kiszorul profitorientált hétköznapjainkból. Helyette inkább saját képességeink hatékonyabb bevetését próbáljuk elsajátítani különböző technikák alkalmazásával. Pedig ebben az imádság is segíthet – s lényegesen olcsóbb, mint a különféle tréningek. Az imádság ugyanis bevezet egy olyan találkozásba, ahol teljesen önmagam lehetek, s egyre inkább önmagammá válhatok. Ennek persze van néhány előfeltétele. Az imádkozó ember abból indul, ki, hogy létezik egy olyan Isten, aki ismeri az embert, elfogadja őt, ezenkívül megszólítható, sőt ő is megszólítja az embert – pl. a Biblián keresztül. Ha valaki e nézeteket nem osztja, ő is haszonnal olvasgathatja a Bibliában található imádságokat, hiszen ezeken keresztül magunkat is jobban megismerhetjük. Ezen imádságokból gyűjtöttek össze egy nagy csokorra valót a Zsoltárok könyvébe. Ezekben az imádságokban az ember feltárja magát Isten előtt: kifejezi háláját, örömét, bánatát, szenvedését. E költemények az emberi érzések színes palettáját tárják fel előttünk, s bár több ezer évesek, mégis örök aktualitással bírnak.
Tartalmuk szerint különféle műfajokra oszthatjuk a Zsoltárok könyvében található imádságokat. A himnuszok az ember örömének adnak hangot, megköszönve Isten különböző ajándékait. A himnuszok Isten dicséretére szólítanak fel, majd e felszólításnak megfelelve rátérnek a dicséretre. A dicséret oka lehet Isten nagysága, a világ szépsége, vagy Isten szabadító tettei. A zsoltárok mintegy egynegyede sorolható a panaszének műfajába. Az ember ill. a közösség tárja Isten elé bánatát, szenvedését. A szenvedésnek is több oka lehet, pl. az ország vagy egy ember válságos helyzete. A panaszénekek azonban sokkal mélyebbek, mint a hétköznapi panaszkodások. Megemlékeznek ugyanis Isten korábban megtapasztalt jóságáról, s bizalommal kérik őt, mutassa meg az aktuális szenvedésből kivezető utat, sőt néhány panaszének végén Istennek mondott köszönetet is találunk – az imádkozó ember tudja, hogy amit Istentől kért, azt meg is fogja kapni. A harmadik csoportba sorolhatók a hálaadó zsoltárok, amelyekben szintén elhangzanak a megélt nehézségek, ezt követi az imádkozó sorsának jobbra fordulása, amit Isten segítségének köszön meg. E személyes imádságok mellett találunk tanító költeményeket is, amelyek különféle élethelyzetekre szóló útmutatásokat fogalmaznak meg. A tanító zsoltárok gyakran foglalkoznak az erkölcsi törvénnyel, a helyes életmóddal.
Bármit is él meg tehát az ember, találhat helyzetének megfelelő zsoltárt. Igaz ez akkor is, amikor egy emberi kapcsolat tönkremegy és az ellenségeskedésig fajul. Ilyenkor a régiek Istent kérték fel bírónak: Ő ítélje meg, kinek van igaza (természetesen az imádkozó abból indul ki, hogy ellenfele volt igazságtalan), és büntesse meg a gonosztevőt. Erre szép példa a 109. zsoltár:
109. zsoltár
1 Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
2 hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
3 a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
4 Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
5 A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
6 „Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
7 Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
8 Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
9 fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
10 Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
11 Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
12 Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
13 Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
14 Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
15 lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!
16 Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
17 Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
18 Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
19 Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.”
20 Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
21 Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
22 Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
23 Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
24 Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
25 Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
26 Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
27 Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
28 Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
29 Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
30 Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
31 Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
A zsoltár bevezető sorai (1-5) megszólítják Istent, s röviden bemutatják az imádkozó kapcsolatait. Az imádkozó dicsőíti Istent – ez a legtöbb, amit az ember Istenért megtehet, ezzel is megpróbál Isten és a jó oldalára állni. Vele szemben azonban árulók lépnek fel, akik az imádkozó pusztulását szeretnék elérni. Kevés ember életéből hiányzik ez a tapasztalat: A másokért tett jót ellenségesen, rosszal viszonozzák. Ilyen helyzetekben általában a kapott rosszat valamilyen módon továbbadjuk: bosszút állunk, vagy dühöngünk, esetleg haragunkat magunkba folytjuk és belülről emésztjük magunkat. E zsoltár más utat mutat: Istennek mondja el helyzetét. A zsoltár következő nagy egysége (6-19) a Bibliában található leghosszabb átok. (Átoknak azt szoktuk nevezni, ha valaki Istent arra kéri, hogy tegyen rosszat valakivel.) Az elnyomott ember szabadulása és elnyomójának pusztulása gyakran egyszerre jelenik meg a zsoltárokban. Az imádkozó azonban az ítéletet és annak végrehajtását mindig Istenre bízza, az átokban csupán saját megoldási elképzelését mondja el Istennek. A szövegösszefüggésből úgy tűnik, hogy e sorokban az imádkozó üldözőit idézi, s nem maga mond átkot ellenségeire. Kortársaival hasonlóan tudatában van annak, hogy az átok visszaszáll arra, aki azt elmondta. S az már egyáltalán nem lényeges, hogy Isten valóban teljesíti-e a másikra szórt átkot, vagy más úton siet a segítségünkre. Az átok lényege nem is az, hogy ötletet adjon Istennek, sokkal inkább érzelmeink kifejezésének eszköze. Az átkok felsorolása után az imádkozó oltalmat kér Istentől, majd bemutatja saját nyomorúságát (22-25). Ezekből a panaszokból nehéz pontosan megállapítani az imádkozó szenvedését. A zsoltár lényege azonban pont az, hogy más és más szenvedésekben is imádkozható legyen. Hiszen mindig azok a problémák a legsúlyosabbak, amelyekkel éppen most küzdünk, ezektől szorul össze a gyomrunk, ezektől vagyunk rosszul. A nyomorúságok orvossága e zsoltárban az Istentől jövő segítség, az ő beavatkozására van szükség. Az ember túlságosan kicsi ahhoz, hogy élete nagy kérdéseivel és gyászaival egyedül nézzen szembe. Szükségünk van egy olyan személy tekintetére, amelyben önmagunk lehetünk – akkor is, ha még nem tudjuk pontosa, kik is vagyunk tulajdonképpen. Végül ez a kétségbeesésben megfogalmazódott zsoltár is Isten dicsőítésével zárul. Az imádkozó így fejezi ki Istenbe vetett bizalmát: Biztos abban, hogy Isten meghallgatta őt, és kész a megmentésére – akkor is, ha ellenségeivel való kapcsolata nem változott semmit.
Valami azonban megváltozott a zsoltár imádkozása alatt: A kezdetben magát magatehetetlennek érző ember szembe mert nézni nehézségeivel, fel tudta mérni helyzetét, ki tudta mondani, hogy életveszélyes állapotba került. Ezzel jobban megismerte saját magát, s újból képessé vált az örömre: vidáman tudja dicsőíteni Istent. Isten jelenlétében találkozott önmagával, mély nyomorúságában találkozott Istennel, s e kettős találkozásban visszatért életereje. S ez a régi út ma is járható, a régi zsoltár ma is imádkozható. Talán más helyzetekben olvassuk e zsoltárt, mint amikor megírták, de emberi érzéseink, emberi kapcsolataink lehetnek nagyon hasonlóak. S ha ez így van, a megoldások is lehetnek hasonlók…
