Bizony, egy nő attól lesz még nőbb, ha férfi áll mellette. Az a férfi pedig nem lehet puding, nem lehet akárki. Egy férfi attól is férfi, hogy bírja az italt. Ezt pedig bizonyítani kell. Évről évre – húsvétkor.
Panyolán hétfő reggel gyülekeznek a férfiak. Szigorúan öltönyben. A családi szekrények aljából előkerülnek a hetvenes, nyolcvanas évek trapézgatyái, nagykockás zakói, igazi retró hangulat alakul ki.
Rövid tanácskozás után indul az erőpróba. Elindul a locsolás – ami igazából itt nem a nőkről szó. A nő csak eszköz arra, hogy a férfiak bebizonyítsák ország-világ előtt, hogy mi lakozik bennük. A locsolás során a nő kölnivel való meghintése hamar megtörténik, és utána jön a java, vagyis jön a húsvéti koktél, ami pálinkából, sörből, borból, pezsgőből áll. A sorrend, az arányok változhatnak, de az összetevők nem. A locsolók annyit isznak, amennyit a házigazdák adnak. Nincs mellébeszélés, nincs visszautasítás.
Az a nagy kérdés, ki mennyi háznál bírja a megpróbáltatást. 10 óra körül már vannak megfáradt harcosok az út mentén, az árok partján. Az igazi férfiak délutánig bírják. És itt jön a lényeg. A nők nem mérgesek, vagy nem mutatják. Örömmel gyűjtik össze a férfiakat, viszik haza, mesélik a másiknak, hogy az ő Emberük meddig bírta.
Persze nem biztos, hogy ez Panyolán történt, nem biztos, hogy egyáltalán megtörtént. Semmi sem biztos. Csak egy, a legendák köztünk élnek…
