- Rögtön a torna elején rendkívül kellemes meglepetést szereztél, túlszárnyaltad Darnyi Tamás korábbi világcsúcsát 400 vegyesen. Előzetesen számítottál erre az időre?
-
Két nagy álmom volt, az egyik, hogy bekerüljek az olimpiai döntőbe, a másik az,
hogy Darnyi Tamás idejét megdöntsem. Mindkettő sikerült már az előfutamok során.
Úsztam egy olyan időt, amivel nemcsak magamat, hanem edzőm és Kiss László
szövetségi kapitány mellett még jó néhány embert megleptem. Ez a 4:10.66 egy
olyan idő, amivel én gyakorlatilag még három-négy évig bármilyen döntőbe be
tudok kerülni. Természetesen azonban ilyenkor elgondolkodik a sportoló, hogy ha
tudott ennyit, akkor miért ne tudhatna még jobbat. Arra fogok törekedni, hogy
4:10 alá vigyem az időmet, s ott szeretnék lenni a dobogón egy-két 400
vegyesen.
- Mit éreztél a döntőben? Ott álltál a lélegzetelállító „Vizes kocka” rajtkövén körülötted világsztárokkal… Hogyan sikerült alkalmazkodnod ezekhez a nem mindennapi körülményekhez?
-
Igen, nekem még furcsa volt, mivel ez volt az első olimpiai döntőm. Irtózatosan
erős mezőny volt, világcsúcstartóval, Európa-csúcs tartóval, rövid pályás
Európa- és világbajnokokkal úsztam. Az ötödik helyen kerültem be a döntőbe, s
Bandi bával (Kis Gergő edzője Farkas András - a szerk.) azt beszéltük, hogy, ha
ezt tudom teljesíteni a fináléban, akkor az nagyon jó. De most nem vagyok
szomorú a hatodik helyezésem miatt. Azt tudtuk előre, hogy a döntőben hárman
meg fogják úszni a legjobbjukat (Cseh László, Ryan Lochte, Michael Phelps), a
negyedik helytől a nyolcadikig viszont egy nagy kérdőjel volt a mezőny. Utána láttam,
hogy még a legjobbamat sem kellett volna megúsznom, hogy negyedik legyek, de emiatt
csak néhány percig szomorkodtam, most egyáltalán nem vagyok elkenődve.
- Kit hívtál először a finálé után? Sikerült akkor szavakba önteni az érzéseid?
- Nekem ez az olimpia hatodik helyezés iszonyatosan nagy eredmény volt. Azt mondom, hogy abban a döntőben én úsztam a legjobbat, én voltam a legjobb (teszi hozzá nevetve - a szerk.). Először édesanyám, majd a barátnőm hívott fel, gratuláltak, s mondták, hogy ez nagyon jó, s nem kell elkeseredni, készüljek a továbbiakra.
- Remekül sikerült tehát a vegyes programod, de a 4x200-as gyorsváltóban is új országos csúcsot repesztettél. Melyik úszásnemet kívánod a jövőben előtérbe helyezni?
- Az 1500 méteres gyorsúszás nagyon jó, mert kiváló állóképességet ad. Eddig is minden világversenyen 400 vegyesen és 1500 gyorson indultan. Volt, hogy az egyik, s megesett, hogy a másik sikerült jobban. S most a 4x200-as gyorsváltóban is szép eredményt értünk el. Sikerült megdöntenem Cseh Laci 200-as országos csúcsát, de a váltónk is megjavította az országos rekordot, s végül tizenharmadikak lettünk.
- Milyen távolabbi célokat tűztél ki magad elé?
-
Mindig tűzök ki célokat, de ezeket nem szeretem megfogalmazni. Inkább a
háttérben készülök Bandi bával, s szeretnék mindig egy meglepetésember lenni.
Most 2008. december 11-től 14-ig rövidpályás Európa-bajnokság lesz
Horvátországban. Ott Cseh Laci világcsúcstartóként nem fog részt venni, s az
olimpia után senki sem fog a legjobban teljesítni. Októberig én is pihenek,
másfél hónap alatt pedig nem lehet olyan csúcsformába kerülni, hogy ott
egetverő eredmények szülessenek, de bármit el lehet csípni. 2009. augusztusában
azonban világbajnokság lesz Rómában, arra fogok én is készülni, s az egész
magyar csapat.
- Hogyan értékeled a magyar küldöttség szereplését?
- Ha Pars Krisztián ügyében a fejlemények úgy alakulnak, akkor három arannyal, hat ezüsttel, s két bronzzal megelőzzük Lengyelországot, s huszadikak leszünk. Nem szabad ezen túlzottan sokat töprengeni, inkább neki kell állni dolgozni, s nem sajnáltatni magunkat. Nagyon le vagyunk maradva az elittől. Úgy gondolom, hogy több támogatást kellene adni a sportolóknak, jobban melléjük állni, s akkor jobb eredményt fogunk elérni Londonban.
- Hogy tetszett a kínai főváros? Mi volt a legnagyobb medencén kívüli élményed?
- Megmondom őszíntén, hogy világversenyek alkalmával nem nagyon szeretek várost nézni. Egy négy-öt napos verseny annyira kiveszi az ember erejét, elfárad, lelkileg, fizikailag, hogy utána már jobban esik a pihenés. Voltam a tiltott városban, hatalmas, s egyben nagyon furcsa, akkora, mint fél vagy harmad Ajka, s hatalmas a pompa. A kínai nagy falhoz már nem mentem el, mert túl fáradt voltam. Ha lesz lehetőségem, akkor elmegyek még Kínába, de akkor már turistaként.
