Az avatáson megjelent Németh Árpád, Várpalota polgármestere is, aki a kezdetektől erkölcsi támogatásáról biztosította a szervezőket, egyetértett az emléktábla állítással.
Budai László így köszöntötte az egybegyűlteket:
Méltó helyére kell tenni azt a Wass Albertet, aki mint minden igazi írástudó, utat tud mutatni nekünk, hogy miképpen kell válaszolni a kor kihívásaira. A korunk legnagyobb kihívása, hogy miképpen tudjuk átvinni, átmenteni a közösségünket ebben az átmeneti korban – ha úgy tetszik a posztmodern korban – a jobb időkre. Wass Albert a következőt javasolja:
„Az idegen kultúra, balkáni és bizánci behatolásra és támadásra a magyar identitás azzal reagált, hogy azonnal visszavonultak spirituális, kulturális és intellektuális erődítményei: templomai, oktatási intézményei és kulturális szervezetei mögé.”
Templom, iskola, és kultúra. Tehát ezekre kell a legjobban vigyáznunk, mert ezektől leszünk mi önmagunk, nem a pénztárcánktól. Azt vihetik, nem attól leszünk igazán szegényebbek. Hanem a közösség hiányától…
Igen ám, de miért kell megőrizni a magyarságunkat? Miért kell értéknek tekinteni a közösséget? Így határozza meg:
„Kulturális identitásánál fogva az ember
nem magányos farkas az emberi dzsungelben; része egy különálló csoportnak:
szoros egységnek, amely a valahova tartozás és a biztonság érzésével
ajándékozza meg. Enélkül nem más, mint őszi falevél, melyet a kósza szél fúj
tova.”
Gyönyörű költői szavak. Az ún.
„fasiszta” író 1987-ben írt gondolatai most is és mindörökké meg kell tartani:
„Ideje kijózanodni és ráébredni arra,
hogy az összes hamis jelmondat, elferdített értelmezés, meghamisított
történelem és a nagyszájú demagógok által a gyűlölet ébren tartásához bevetett
machináció egyedül azt a célt szolgálja, hogy figyelmünket elterelje az igazi
kérdésekről. Az igazság az, legyen az ember magyar, osztrák, horvát, szlovák,
román vagy bármi más, a célunk az
életben építeni, teremteni, nem pedig rombolni; békében és nem félelemben
élni; boldognak és jókedvűnek lenni,
nem pedig a holnaptól rettegni. Nem számít, milyen nyelvet beszélünk, nem arra
születtünk, hogy elnyomatásban éljünk, ellenkezőleg, hogy szabad és tevékeny
életet éljünk; jót cselekedjünk, nem pedig rosszat; szeressük felebarátunkat és
ne gyűlöljünk senkit.”
Aki ilyen örökérvényű mondatokat képes leírni, az nem lehet rossz ember. Rossz
lélekkel nem lehet örökérvényű szavakat írni. Ezért és még millió más ilyen
gondolatért érdemli meg gróf czegei Wass Albert, hogy a jelenlegi
mellőzöttséget, néhányak kirekesztési szándékát egy újabb emlékhellyel oldjuk
fel.
Ez az emlékhely nekünk, a Palotai Turul Társaságnak közösségi helyévé fog válni – és remélhetőleg az egyetemes magyarság számára ugyanígy. Mi fogjuk gondozni és vigyázni rá, és természetesen minden almafavirágzáskor meg fogunk emlékezni ezen a szent helyen a hányattatott sorsú tehetséges íróra és költőre: gróf czegei Wass Albertre.
Terveink között szerepel, hogy hamarosan Egész-Magyarországot ábrázoló virágágyást telepítünk az almáskertbe, csinosítjuk, gondozzuk a parkot. A Krúdy Gyula Városi Könyvtárral közösen Wass Albert-totót hirdetünk meg, amellyel szintén szeretnénk Wass Albert elhallgatott munkásságát a köztudat részévé tenni. Wass Alberttel ebben az évben, Wass Albert születésének 100. és halálának 10. évfordulóján teljesen azonosulunk egy éven keresztül.
Ez a tizenhárom almafa itt nem csak Wass Albertet jelképezi. Vele együtt jelképezi egyúttal az erdélyi magyarság sorsát, élni akarását, sőt az egész Kárpát-medencei magyarság sorsát is. A Tizenhárom almafa című regényben a levert cölöp áthelyezésével eléri a magyar, hogy hadd legyen mégis az életterétől megfosztott magyarnak több igaza, mégha csak egy kis almafácskával is!
