A Veszprémi Egyetem SC kosárlabdacsapata az elmúlt években rendre a másodosztály élmezőnyéhez tartozott. A klubvezetés a 2011/12-es idény előtt is a legjobb négy közé jutást tűzte ki célul. Az új tréner, Szájer József együttese ennek megfelelően kiválóan kezdte a pontvadászatot, s az első tizenegy meccsét megnyerte, később azonban – főként idegenben – már döcögött a szekér.
Fotók: foto24.hu
Az NB I/B Nyugati csoport végelszámolásakor egyetlen győzelem választotta el a gárdát attól, hogy a második helyen zárjon. Ez azonban nem sikerült, a 9-16. helyért zajló rájátszásra pedig pont az a fegyvere csorbult a társaságnak, amely korábban mindig jellemezte: nem tudott csapatként működni. A veszprémiek így – a várakozásokat alaposan alulmúlva – végül a 16. helyen zártak. Az idény történéseit Andorka Zoltán szakosztályvezetővel összegeztük.
–Új edzővel és több új játékossal vágtak neki az idénynek.
– Ezt a játékosállományt az előző edző, Molnár István szakmai útmutatása alapján állítottuk össze. Az idény elején azt mondtuk, hogy ez a gárda alkalmas arra, hogy az alapszakaszban a legjobb négy közé jusson. A problémák ott kezdődtek, amikor Molnár István kérte, hogy bontsuk fel a szerződését, mert remek ajánlatot kapott az MTK-val fuzionáló Törökbálinttal. Nem akartunk az ő szakmai fejlődésének útjába állni, ezért nagyon nehezen, de elengedtünk. Ezt követően pedig nem sikerült megegyeznünk azokkal az edzőkkel, akiket szerettünk volna a helyére hozni, hiszen kevéssel a bajnokság kezdete előtt már mindenki elkötelezte magát valahova. Ekkor két hétig nem volt edzője a csapatnak, amely a csapatkapitány útmutatása alapján végzett elsősorban erőnléti edzéseket. Aztán sikerült megegyezni a sokszoros válogatott, többszörös magyar bajnok Szájer Józseffel, s az ő vezetésével – némileg megkésve – elkezdtük a bajnokságra való felkészülést.
– Kiválóan kezdték a bajnokságot, az első pofonokat idegenben kapták az alapszakasz során.
– Az elején nem is volt semmi gond, hozta a társaság az elvárásokat, hiszen az első tizenegy meccsből tizenegyet nyertünk. Az alapszakaszban a csapat hazai pályán veretlen volt, nem jártunk tehát messze attól, hogy megvalósítsuk a fentebb említett elképzeléseinket. A gondok akkor kezdődtek, amikor a sérülések jöttek. Rögtön a bajnokság előtt megsérült az újonnan igazolt centerünk, Horváth Roland, aki december közepéig nem állt rendelkezésünkre. Majd megsérült Faragó Péter, illetve Mérész Csaba, s egész évben ehhez hasonló problémákkal küzdöttünk. Mindezt persze nem kifogásként mondom vagy azért, hogy felmentsem a társaságot. Azt azonban látni kell, hogy az anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy a kiesőink helyére hasonló tudású játékokat igazoljunk. Azok viszont, akik beugrottak a sérültjeink helyére, nem tudták megfelelően pótolni őket.
– Egyetlen győzelmen múlott, hogy lemaradtak a felsőházi rájátszásról.
– Nagyon sokáig vezetünk az alapszakasz tabelláját, aztán előbb a második, majd a harmadik helyre csúsztunk vissza. A végén jött négy idegenbeli meccsünk, amelyek közül egyet kellett volna megnyerni, s ha az megvan, akkor a második helyen megyünk a rájátszásba. Ez azonban nem sikerült, a társaság lendülete elfogyott, a játékosok önbizalma is elment. Morálisan szétesett a társaság, nem lehetett lelket verni beléjük. Megtörte őket a sikertelenség.
– A 9-16. helyért folyó küzdelemben aztán összezuhant a társaság.
– Ilyenkor jön az, hogy a játékosok többet foglalkoztak egymással, sőt, időnként veszekedtek is a pályán. Ekkor már nem mennek be a dobások, nem jönnek össze a betörések. Ez hozta azt, hogy végül is ez az eredmény született. Amivel természetesen sem a játékosok, sem a vezetőség nem elégedettek. Tíz sikeres év után idén egy becsúszott ilyen. Nem vagyunk büszkék rá, igyekszünk minél előbb elfelejteni, ugyanakkor tanulni a hibákból. Folytatjuk tovább a munkát, hogy minél jobb eredményt érjünk el a következő években.
– Szájer József betegsége miatt az utolsó fordulókban Ön már megbízott edzőként tevékenykedett.
– Szájer József kórházba került trombózis miatt, aki az utolsó négy fordulóban így nem állhatott a rendelkezésünkre. Erre a négy meccsre már nem láttuk értelmét annak, hogy új edzőt igazoljunk. Kiváltottam ez edzői licencemet, s elvállaltam a feladatot. Az edzői munkám nem változtattam, próbáltam azonban felrázni a fiúkat, de erre egyszerűen képtelen voltam. Ilyen helyzettel én magam sem találkoztam még.
– Az utóbbi években rendre meghatározó csapat voltak a B csoportban, dobogós helyezésekkel. Hogyan élték meg, hogy idén csak a 16. helyen zártak.
– Nagyon nagy kudarcként, nagyon elkeserített bennünket az idei szereplésünk. Most már eltelt egy kis idő a bajnokság vége óta, s próbáljuk elemezni a történteket. Úgy látjuk, hogy a már említett gondok, problémák szép lassan épültek egymásra, s a végére egyszerűen elfogyott a hit és az erő a játékosokból. Mindenki akart, küzdött, ám ezáltal elfeledkezett arról, hogy passzoljon, figurát játsszon. Mind védekezésben, mind támadásban öt magányos harcos volt a pályán, de nem volt egy csapat. Holott a korábbi években vagy a mostani idény elején ez volt a legnagyobb erényünk.
– Milyen változások várhatóak a nyáron?
– A játéksokkal most kezdjük az egyeztetést és Szájer Józseffel is kell tárgyalnunk. Azt biztosan nem tudjuk vállalni, hogy ő nem megfelelő egészségi állapotban edzősködjön. Elképzelhető tehát, hogy edzőváltás lesz. Ha ez bekövetkezik, akkor az új szakember szakmai útmutatása alapján fogunk játékosokkal tárgyalni. Korábbi edzőnkkel, Molnár Istvánnal, illetve másokkal is tárgyalunk. Olyan trénerre van szükségünk, akiben szakmailag megbízunk, s akivel folytatható az a szakmai munka, ami az előző években elkezdődött.
– Feltételezem, továbbra sem dúskálnak az anyagiakban.
– Való igaz, a szakosztály anyagi helyzet nem javult. Jelen gazdasági körülmények között pedig nagyon nehéz szponzorokat, támogatókat találni. Sokszor megszólnak bennünket, hogy nem tudjuk megteremteni a kellő anyagi hátteret, azonban aki ezt állítja, az nincs tisztában a lehetőségekkel. Veszprém kézilabdás város. Nyilvánvaló és érthető, hogy a támogatók jó része is odaáll, hiszen az eredmények is ott vannak. Mellettük azonban nagyon nehéz támogatókhoz jutni, s nem csak kosárlabdában, hanem más sportágakban is. Be kell látni, hogy a város kapacitása nem bír el többet. Folyamatosan ezen dolgozunk, azonban a lehetőségeink szűkösek, így nem tudunk előre lépni.
