Alapozás az olimpiára
A bajnoki küzdelmek után nagyon fontos feladat, a Norvégia elleni vb-selejtező várt ránk a válogatottal. Az elmúlt években sikerült megragadnunk a sportág elitjében, ezért nem szerettünk volna onnan kiesni, hiszen tudjuk, hogy nagyon nehéz visszakerülni. A lehetséges ellenfelek közül az egyik legnehezebbet, Norvégiát kaptuk. Annyi előnyünk volt, hogy hamarabb befejeződött a bajnokság, így valamivel több időnk maradt felkészülni erre a párharcra.
Az első hetén, Gyöngyösön igen komoly erőnléti munkát végeztünk, azt is mondhatom, hogy az olimpiára is elkezdtük az alapozást. Érdekesség, hogy a többi csapat ezen a héten kezdi a közvetlen londoni felkészülést, mi pedig a selejtező miatt csak most kezdjük a pihenőt. A második héten Veszprémben készültünk, s a tréningek mellett Szlovénia és Dél-Korea ellen is sikerült lefixálnunk egy-egy edzőmeccset. Ezek jót tettek a játék miatt, de egyiken sem tudtuk igazán megmutatni a tudásunkat. A szlovének ellen fáradtan, fásultan érkeztünk meg Füredre. Dél-Koreával pedig egy csoportban vagyunk az olimpián, akik vélhetően emiatt nem igazán mutatták meg nekünk azt, amire kíváncsiak voltunk. Hatos falat védekeztek, ami köztudottan nem jellemző rájuk, ők ugyanis rendre nyitott védekezéssel operálnak.
Az idény egyik legjobb meccse
Ezt követően az idény egyik legnagyobb mérkőzését játszottuk itthon a norvégok ellen. Tudtuk, hogy egy jó erőkből álló nagyon erős ellenfél vár ránk. Ezt mutatja, hogy ők is ötven-ötven esélyt adtak mindkét félnek a találkozókat megelőzően. Ötven percig jól tartotta magát az ellenfél, végül talán egy kis szerencsén is múlott, hogy – utólag most már mondhatom – a jobbik csapat maga felé billentette a mérleg nyelvét. Az utolsó tíz percben olyan erőnléti és lélektani állapotba kerültünk, hogy simán le tudtuk futni őket, minden összejött, amit csak szerettünk volna. Ezért sikerült egy viszonylag nagy előnyt kiharcolni. Nagyon örültünk, de nem lehettünk elbizakodottak, hiszen a visszavágó idején ünnepelte a 80. születésnapját a norvég kézilabda szövetség, a skandináv együttes pedig ellenünk szerette volna feltenni az i-re a pontot.
A hazaiak Oslóban annak szellemében kezdtek, hogy ledolgozzák a hátrányukat. Ez látszott is, hiszen ezúttal nem olyan taktikusan, meggondoltan kezdtek, mint Veszprémben, hanem rohantak, sűrűben lőttek. Ezt az első 15 percben sikerült visszavernünk, de aztán magunkra engedtek őket, igaz, az iksz körüli eredményt így is tudtuk tartani. A második félidő első felét ismét meghajtottuk, nem engedtük annyira elmenni őket, hogy túlzottan be tudjanak lelkesülni. A visszavágó így lényegében már nem is volt izgalmas, hiszen csak a legvégén tudtak néggyel vezetni. Voltak ugyan nehezebb periódusok, de ez a magyar válogatott már van olyan erős, hogy nem ad ki a kezéből hatgólos előnyt. Nagyon örülök, annak, hogy a válogatottunk ismét kijutott a világbajnokságra, az pedig most külön öröm, hogy egy ilyen szép sikerélménnyel vágunk neki Londonnak.
Csapatépítés a családtagokkal Mocsoládon
A csapat kapott tizenegy nap pihenőt. Jövő hét péntek délelőtt az olimpia ruhákat vesszük át Budapesten, délután pedig Mocsoládra utazunk, Mocsai Lajos ugyanis meghívta a válogatott összes tagját és családtagjait a villájába. A Mester azt tervezi, hogy az ötkarikás felkészülés előtt a péntek, szombati napot együtt töltjük, s mindenki megismeri a másik feleségét, gyerekeit. Ez nagyon jó ötlet szerintem Ez után vasárnap pihenünk egy napot, majd másnap elutazunk a szlovéniai Roglára, s nekiállunk a kőkemény felkészülésnek.
„Sokkal erősebbek lettünk Nagy Lacival”
Az elmúlt hetek krónikájához tartozik, hogy a világ egyik legjobb játékosa, Nagy Laci visszatért közénk. Aki követte a norvégok elleni két mérkőzést, láthatta, hogy már most nagyon sokat segített nekünk, már most meghatározó játékossá vált. Véleményem szerint ez a válogatott eddig is nagyon erős volt, amit az elmúlt világversenyeken többször is bizonyítottunk, de most még erősebbek lettünk. Nem szeretek nagy szavakkal dobálózni, de úgy gondolom, hogy most már sokkal nagyobbat tudunk álmodni az olimpiai helyezésekkel kapcsolatban.
Azoknak, akiknek a posztjára érkezett, nehéz lehet feldolgozni a helyzetet. Ezt át tudom érezni, hiszen biztos nekem is nagyon nehéz lenne, ha az én posztomon történt volna hasonló eset…
Laci nagyon jól visszailleszkedett, ugyanúgy tért vissza, mint amikor elment. A régiek jól ismerik, azok a fiatalok pedig, akik még nem találkoztak vele csapattársként, most megismerhették, s láthatták, hogy ugyanolyan ember, mint mi. Ugyanolyan lelkesedéssel játszik és ugyanolyan poénjai vannak a pályán kívül, mint nekünk. Nagyon örülök neki, hogy visszajött, úgy érzem, hogy sokkal erősebbek vagyunk. Szobatársak lettünk, de ennek a mi szempontunkból nincs különösebb jelentősége, mert nem szakítottuk meg a kapcsolatot lényegében azóta, hogy megismertük egymást. Nagyon sokat beszélgettünk akkor is, amikor Németországban játszottam, s akkor is, amikor hazatértem. Nyaranta is sokat találkoztunk, mondhatom, hogy minden lépéséről, momentumáról tudtam, ahogy ő is az enyémről.
Sikerek szivacskéziben, fociban
Gergő fiam az elmúlt hetekben három országos döntőben is vitézkedett. Előbb a 2001-esek tornáját megnyerték Debrecenben, majd a 2002-esekkel másodikak lettek Gyöngyösön. Saját korosztályában (2003), itt Veszprémben diadalmaskodtak a majdnem megtelt Március 15. utcai csarnok csodálatos közönsége előtt. Ugyanezen a hétvégén középső fiam, Máté pedig ezüstérmet nyert a VFC USE gárdájával Győrött.
Fazekas Nándor
