Egy arab mondás szerint három dolgot nem lehet eltitkolni az életben: a szegénységet, a köhögést és a szenvedélyt. Ez utóbbi mozgatja, hajtja Bőszéné Szatmári-Nagy Anikót munkájában, a helytörténet élményszerű tanítását elősegítő tankönyvek szerkesztésében, írásában.
Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó
– Egykori munkahelyemen, az alapítványi iskolában foglalkoztam helytörténettel. Erre emlékezett Brányi Mária, aki 2007-ben felkért egy iskolásoknak szóló helytörténeti tankönyv írására, szerkesztésére. A kötetet bemutató konferencia után hívtak fel Esztergomból, hogy a veszprémihez hasonló arculattal készítsek el egy hasonló kiadványt középiskolásoknak ottani szerzők segítségével. Igaz, ez a tankönyv nem csak Esztergomról szólt, hanem az egykori Esztergom vármegyéről, amelynek egy része áthúzódik a Felvidékre, a mai Szlovákiába. Andrásfalvy Bertalan (néprajzkutató, egyetemi tanár, korábbi művelődési és közoktatási miniszter) a Magyar Konzervatív Alapítvány által kiadott írásában követendő példának nevezte ezeket a könyveket. Így jutottak el munkáim – és általuk én is – Törökszentmiklósra, ahol a jól megszokott arculatot, felépítést kérték tőlem.
– Mi az az újszerűség, ami ennyire hatott, amit mindegyik megrendelő kért öntől?
– A helytörténetet nem csak önmagában írom, írjuk le, hanem belehelyezzük az adott település gazdasági, kulturális, földrajzi környezetébe. Nagyon vigyázunk arra, hogy a nyelvezete érthető legyen, és mindig az adott korosztály tudásának megfelelően fogalmazunk. A feldolgozás, az adott fejezet rövid, tömör bemutatása mellett forrásokat használunk, amelyek élvezetesebbé teszik a történelmi múltat. Egyfajta tankönyv és forrásgyűjtemény egyben az általunk szerkesztett könyv, amelyben rengeteg fotót, rajzot mutatunk be. Így a leírtak könnyebben befogadhatóbbá, feldolgozhatóbbá válnak.
– A törökszentmiklósi munka mennyivel volt más, több mint az eddigi?
- Az önkormányzat – amelytől a felkérést kaptam – nem csak a nagyobb iskolásokra gondolt, hanem az alsó tagozatosokra és az óvodásokra is. A tankönyvek mellett tehát munkafüzeteket is készítettünk. Ezek a kiadványok egy pályázati támogatásnak köszönhetően az egész óvodás, iskolás korosztálynak ingyenesen elérhetővé válnak most szeptembertől. Vélhetőleg így sokkal hatékonyabb lesz a helytörténeti oktatás. Törökszentmiklós sok szempontból szűz terület volt. Számtalanszor utaztam le, kutattam a helyi könyvtárban, kimentem a helyi intézményekbe, beszéltem civil szervezetek vezetőivel, minden fellelhető információt begyűjtöttem. Sőt, Törökszentmiklós mellett a környező településeket is feltérképeztem, hiszen egy városra a vonzáskörnyezete is hatással van, azt is vizsgálni kell. Maguk a törökszentmiklósiak is meg fognak lepődni azon, amikor fellapozzák ezeket a kiadványokat, hogy milyen gazdag kulturális környezet veszi őket körbe, mekkora tudást halmoztak fel az elődök az évszázadok alatt.
– Mi a következő munka? Visszakanyarodik Veszprémbe?
– Még nincs újabb megbízás. A veszprémi oktatási bizottságnak bemutattam a törökszentmiklósi munkámat. Az alsó tagozatosoknak és az óvodásoknak szóló munkafüzetekre nálunk is nagy szükség lenne, hiszen sokszínű feladatok: mesék, dalok, játékok, rajzok által a munkáltató megismerés, az önálló feldolgozás sokat segíthetne a gyerekek fejlesztésében, miközben megismerhetnék Veszprémet. Az alsós munkafüzet segítségével a gyerekek megismerhetnék néphagyományainkat is. A törökszentmiklósi óvodásoknak szóló munkafüzetben bemutattuk többek között a város alapvető intézményeit, a Tiszát, március 15-én keresztül a nemzeti ünnepeket, és ezt egyben az iskolaérettséget vizsgáló feladatsorral egészítettük ki. Úgy gondolom, ez hasznára válna Veszprémnek is.
