Gerebics Roland: A következő négy év az enyém lesz / Az olimpián nem jött ki számára a lépés, de az ob-n ismét bizonyította klasszisát

- Gondolom, még mindig ott motoszkál a fejedben az olimpia, ahol egy hajszállal ugyan, de lemaradtál a döntőről…

- Igen, még nem emésztettem meg ezt igazából. Számomra az lett volna a jó eredmény, ha jobban sikerül szerepelnem az ötödik helynél, ahogy Sydneyben szerepeltem. Egy érem nagyon nagy elismerés lett volna magam, s a külvilág számára. Ez a kilencedik hely nem az. S ha azt a tényezőt nézzük, hogy Magyarországon 1-8. helyig ismerik el, díjazzák a sportolókat, akkor pont egy hajszállal estem ki ebből.

 - Látod már, hogy mit kellett volna másképp tenned?

- Igen, de sajnos az olimpiának erre a sajátos nyomására nem tudtam felkészülni. Ha csak az anyagi tényezőket nézem, ez a legfontosabb verseny, ahol ennyi pénzt lehet keresni. Az első sorozatban szálltam el, 44-et lőttem ötvenből, ami igazából megpecsételte az egész versenyt. Ez nagyon-nagyon kevés volt. Magát a versenyt nagyon jól bírtam, tehát semmi olyan negatív adrenalin pumpa nem volt bennem, ami gátolta volna a jó lövészetemet. Gondolok itt arra, hogy magas pulzusszám, magas adrenalin, magas szívverés, elhomályosuló látás az izgalomtól. Semmi ilyen nem volt bennem. Egyszerűen ezt a nyomást, ezt a nagy felhajtást egy kicsit jobban kellett volna tudnom kezelni, viszont erre nem tudok készülni, mert olimpia csak négyévente van.

 - A ob-n viszont újra bizonyítottál, s egy nagyszerű eredménnyel ajándékoztad meg magad a születésnapodon…

- Így van, ez duplán volt jó nekem. Ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy úgy mentem ki az olimpiára, hogy én tudom, hogy bőven 140 felett tudok lőni 150-ből. Most is 144-et lőttem, idén negyedszer lőttem ennyit. Kétszer világkupán, egyszer egy nemzetközi versenyen, ahol kilenc idei olimpikont vertem meg, s most az országos bajnokságon. A hátrányaimnak, s az előnyeimnek is tudatában vagyok, s ezért sajnálom nagyon, hogy ezt nem sikerült kihozni magamból az olimpián. Csak egy 136-os eredményt sikerült kicsikarni, s ilyen rosszul idén még nem lőttem.

- A versenyzéstől eltekintve, hogy érezted magad Pekingben?

- Nagyon szép, nagyon modern és új volt minden. Abszolút kitettek magukért a rendezők, nagyon készségesek és kedvesek voltak, de… Sajnos nekem ott van a mondatom végén az a „de” az olimpiával kapcsolatban. Abszolút állíthatom, hogy ez nem az én olimpiám volt. Lehet, hogy a jobb eredmény kicsit feldobta volna, a versenyem után két nappal már jöttem haza. Nekem Sydney sokkal jobban tetszett, hangulatosabb, fényesebb, vidámabb volt a város is. Valahogy ott szívesebben mentem ki a városba sétálni, az emberek közé, az óceánpartra. Ez nem az én olimpiám volt semmilyen szempontból.

- Abszolút. Remélem, hogy még nem a végállomása, csak az egyik állomása. Ha sikerül azt az eredményem továbbvinni a következő négy évbe, akkor én minden versenyen százszázalékosan döntős leszek, s mondhatom, hogy nyolcvanszázalékosan éremesélyes. Márpedig úgy érzem, hogy a mentális részére tudok még rápakolni. Fizikailag már sokkal többet nem tudok hozzátenni ehhez, mert a felső teljesítőképességem határán vagyok.
A következő négy év az enyém lesz, s a következő olimpiára úgy utazhatok ki, hogy kilencvenkilenc százalékig döntőesélyes leszek. Most is úgy utaztam ki, amit be is bizonyítottam, mert egy koronggal maradtam le a döntőről, úgy hogy a szétlövés előtt én pont a hatodik helyen álltam. Ha ezt sikerül továbbvinnem, akkor a 2012-es olimpiára én úgy mehetek, hogy egy kilencvenszázalékos éremesélyes vagyok, s egy százszázalékos döntőesélyes. Szerintem ezt kevés sportoló mondhatja el magáról. A világranglista első tíz helyezettje közül három-négy most nyugdíjba megy, s ez is csak növeli az esélyeimet. Tehát a legnagyobb butaság lenne most abbahagynom, folytatni kell ugyanúgy tovább, sőt még egy kicsit jobban.