A VeszprémFest idei műsorán két produkcióval is szerepelt Miklósa Erika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő, pénteken a Jezsuita-templomban nyűgözte le közönségét, szombaton pedig Donizetti Don Pasquale című vígoperájában lépett színpadra. Ez utóbbi előadás előtt beszélgettünk vele.
Miklósa Erika
– A Jezsuita-templom maga a paradicsom, nagyon jó akusztikával rendelkezik. Telt ház fogadott, a közönség pedig úgy tapsolt, mint egy rockkoncerten – emlékezett vissza az egy nappal korábbi estre. Aznapi előadással kapcsolatosan elmondta, Norina szerepét 14 éve Gregor József oldalán énekelte először, így jól ismeri a darabot.
Arra kérdésre, hogy nézőként, vagy fellépőként könnyebb-e részt venni a fesztiválon, meglepő választ adott. – Nehezen tudok elvonatkoztatni a színpadtól, nézőként ugyanúgy izgulok a színpadon lévőért, mintha én játszanék, ezért számomra könnyebb, ha fellépőként vagyok jelen a produkcióban – osztotta meg érzéseit Miklósa Erika.
Elmondta, rengeteget dolgozik, de amikor csak teheti, hazautazik. Egy bakonyi kis faluban találta meg az ideális otthont. – Mindig arra vágytam, hogy valami kis dombság mellett éljek. Egy kirándulás alkalmával leltünk rá erre a kis falura, s annyira beleszerettem, hogy azonnal megvettük az egyetlen eladó házat, azóta is ott élek – mesélte. Felüdülésképpen a kertben ül, és hallgatja a tó csobogását, a madarak énekét, ha pedig nem gyakorol, akkor fut, a helyi egyesület dolgaival foglalkozik, esetleg tornát tart az asszonyoknak – avatott be a hétköznapjaiba.
Ami pedig a jövőt illeti, nem pihen, szeretné felvenni repertoárjába Verdi Traviatájából Violetta szerepét, amiről úgy vélekedik, éppen olyan meghatározó lehet számára, mint az Éj királynője. – Addig dolgozom, amíg úgy érzem, van mit adnom – hangsúlyozta.
Beszélgetésünk végén azt is elárulta, miért lett Veszprém a szíves csücske. – Egy alkalommal a születésnapomon léptem fel a Petőfi Színházban, és a közönség elénekelte nekem a Boldog születésnapot, felejthetetlen élményt nyújtottak számomra.
