Mai világunk tele van ellentmondásokkal. Hatalmas ellentmondás övez például egy mintegy kétezer évvel ezelőtti Isten háta mögötti faluból származó ácsmestert, aki egy szép napon felhagyott szakmájával és ettől kezdve hatalmas tömegeket mozgatott meg. A Biblia második felének, az Újszövetségnek a központi alakjáról, Jézusról van szó. Egyesek csalónak tartják, mások nagy bölcsnek, egyesek Istenként tisztelik, mások legendás képzetek szülöttének. Egyesek Isteni követet látnak benne, mások pedig korát megelőzően felülmúló csodadoktort. S akárhogy is van, egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy legalább egy csoda történik körülötte: Naponta átlagosan négy olyan könyv jelenik meg világszerte, ami valamilyen módon vele foglalkozik. Jézus azon kevés emberek közé tartozik, aki kétezer év alatt sem vált unalmassá. Hogy ki vagy mi volt, sokszor fogalmunk sincs, hiszen egymásnak tökéletesen ellentmondó információk árasztanak el bennünket vele kapcsolatban. Így vele foglalkozni egyszerre aktuális és idejétmúlt: Aktuális, ha új szenzációkkal szolgálunk, idejétmúlt, ha a történelmi egyházak ezredéves hagyományait idézgetjük.
Így merül fel a kérdés: ki lehetett ő valójában? Milyen életet élhetett? S mivé formálták őt a hosszú századok hagyományai? Hiszen kevés ácsmesterből lesz ódivatú szokásokat prédikáló erkölcscsősz és titkos szerető; szupersztár és banálisan kivégzett Brian. Jézustól kétezer év választ el bennünket, amit nem olyan egyszerű áthidalnunk. Hiszen nem készültek róla dokumentumok. Nincsenek helyszíni tudósítók, akik jegyzőkönyvbe foglalták volna szavait és tetteit. Vannak azonban bizonyos egyházi használatban lévő könyvek, amelyek különféle beszámolókat tartalmaznak róla – ezeket megtaláljuk a Bibliában is. S végül találunk olyan beszámolókat is, amelyeket hiába keresünk a Bibliában. Talán titkosak vagy tiltottak lehettek… Ezek közül néha felbukkan egy-egy példány, ami aztán hetekre szóló szenzációt jelent – gondoljunk csak a nemrégiben megjelent Júdás evangéliumra. Aki veszi fáradtságot, és mindezeket elolvassa, hamar felismeri, hogy ezen iratok közül egyetlen olyan sincs, ami csupán Jézus szavait és tetteit mutatná be. Minden irat egy sajátos szemszögből mutatja be Jézust – saját szájízének megfelelően. Nem marad hát más hátra, mint hogy a történészekkel karöltve e források segítségével megrajzoljuk Jézus hiteles arcát. Ehhez két dologra van szükségünk: A források ismeretére és olyan viszonyítási pontokra, amelyek segítségével ki tudjuk válogatni a történelmileg hiteles adatokat.
Nézzük először is a forrásokat. Itt találkozunk az első nehézségekkel: A Jézusról szóló első életrajzi adatokat tartalmazó mű negyven évvel Jézus halála után született. E negyven év alatt a Jézust követő emberek szóban adták át tudásukat és tapasztalataikat. Ma ez furcsának tűnhet, egy olyan kultúrában azonban, ahol az emberek 95%-a nem tudott olvasni, a könyveknek közel sem volt olyan nagy jelentősége, mint napjainkban. Jézus első követői személyesen találkoztak Mesterükkel. Meg voltak győződve arról, hogy Jézus halála után feltámadt és él, így bár láthatatlanul, de tapasztalhatóan jelen van közösségeikben. Fő céljuk az volt, hogy minél több ember megtapasztalja a személyes találkozást Jézussal. S egy találkozást nem lehet papírra vetni. A találkozás mindig két személy között jön létre. Így Jézus életének írásba foglalása akkor vált szükségessé, amikor lassan elkezdett kihalni az a generáció, amelynek tagjai személyesen találkoztak Jézussal. Szükség volt tehát arra, hogy a későbbi generációk számára rögzítsenek valamit ebből a tapasztalatból.
A Bibliában négy evangéliumot találunk, amelyek Jézus életét mutatják be. Ezen művek első ránézésre olyanok, mint egy életrajz. Szerzőik különféle Jézusról szóló történetből állítottak össze egy-egy egészet. Céljuk mégsem Jézus életrajzának megírása, hanem személyének bemutatása. Mind a négy evangélista más szempontból mutatja be Jézust, mintha négy portrét festettek volna róla. Ezzel sokkal többet mondanak el róla, mintha csupán életének eseményeit sorolták volna fel. Máté ábrázolásában Jézus mint tanító és világbíró jelenik meg; Márk a kereszt felé haladó istenember útját rajzolja meg; Lukács az emberbarát, szociálisan érzékeny Jézust állítja olvasói elé példaképül; János pedig rámutat arra, hogy az ember Jézus valójában a mennyben van otthon. A tudomány mai állása szerint ezek az evangéliumok az első század utolsó harminc évében keletkeztek. Mivel Jézus működése után nem sokkal később keletkeztek Jézus tanítványi körében, történelmileg sok hiteles információt tartalmaznak.
A Kr.u. második században aztán megszaporodnak a Jézusról szóló életrajzok. Ezekben számos olyan adatot találunk, amelyeket a Bibliában szereplő evangéliumok is tartalmaznak. Találunk azonban olyan részleteket, amelyeket a Bibliában hiába keresünk. Ezek az iratok is egy-egy portrét festenek Jézusról, egyik-másikban találunk történelmileg hiteles adatokat is. Napjainkban két ilyen irat örvend nagy népszerűségnek. Az egyik Tamás evangéliuma, amely Jézusnak nem tetteit, hanem szavait tartalmazza. Jórészt olyan gondolatokkal találkozunk, mint a Bibliában olvasható evangéliumokban, találkozunk azonban jóval későbbi időkből származó gondolatokkal is, amelyeket a szerző Jézus szájába ad. Két éve jelent meg Júdás evangéliuma, amit 1987-ben találtak meg Egyiptomban. Tizenkilenc éven keresztül főleg üzleti érdekek akadályozták meg a megjelenését. Ez az irat Kr.u. 150 körül keletkezett. Jézus egy akkori szellemi irányzat, az ún. gnoszticizmus főhőseként jelenik meg benne. Jézus itt egészen máshogyan él és tanít, mint a Bibliában található evangéliumokban. Júdás evangéliuma éppen ezért Jézus élete kutatása szempontjából nem szolgál hiteles információkkal. Tudományos szempontból mégis hihetetlenül fontos, hiszen fontos forrás a gnoszticizmus kutatásához.
A fent említett iratokban közös, hogy azért írják meg Jézus életét vagy annak egy szakaszát, hogy az így bemutatott Jézusra hivatkozhassanak. Vannak azonban olyan történetírók is, akik Jézust mint történelmi személyt említik meg. Ők általában csupán Jézus életéről tudnak, részleteket nem közölnek. Először Flavius Josefus (zsidó történetíró) említi meg Jézus nevét, amikor egyik tanítványának kivégzéséről tudósít. Más zsidó források gyakran vitatkoznak Jézus tanítványaival, így áttételesen említik Jézust. Suetonius római történetíró megemlíti, hogy Claudius császár Kr.u. 49-ben a zsidókat kiutasította Rómából, mivel súlyos viták támadtak köztük egy bizonyos Kresztus miatt. Ő valószínűleg Krisztus, aki miatt valóban szakadás támadt a zsidók között.
Az utóbbi évtizedekben a kutatók kidolgoztak néhány viszonyítási pontot, amelyek segítségével viszonylag jó valószínűséggel megállapítható, hogy egy-egy Jézusról szóló információ ill. egy-egy Jézus szájába adott gondolat történelmileg hiteles-e. Ezeket a szempontokat szokás a történetiség kritériumainak nevezni. Az első kritérium a többszörös tanúsítás: Ha egy információ több, egymástól független forrásban is szerepel, az valószínűleg történelmileg hiteles. A második a különbözőség kritériuma: Ha egy-egy információ különbözik az ősegyház ill. a Jézus-korabeli zsidóság gondolkodásmódjától, az valószínűleg Jézustól származik. E kritérium természetesen csak keveset árul el Jézusról, aki kora gyermekeként a korabeli zsidóság kategóriáiban gondolkodott. A harmadik kritérium az élethelyzet: fontos, hogy egy-egy Jézusról szóló információ beleilleszthető legyen Jézus világába. A negyedik kritérium a hasonlóság: Azok az információk minősülnek történelmileg hitelesnek, amelyek hasonlítanak egy már korábban hitelesnek felismert információhoz. (Az utóbbi két pont tükrében állapíthatjuk meg Júdás evangéliumáról, hogy történelmileg nem hiteles: ott ugyanis egy olyan Jézus képe rajzolódik ki, akinek a gondolkodásmódja a Kr.u. 2. század közepétől kezdett el kialakulni, s semmi köze sincs ahhoz, amit Jézusról a többi forrás fényében már tudunk.) Végül a szóhasználat kritériuma is segíthet: Minél inkább érződik egy-egy mondaton, hogy eredetileg arám nyelvről fordították, annál valószínűbb, hogy Jézus egy mondásával állunk szemben. Jézus egyébként szeretett különféle paradoxonokat alkalmazva és sarkosan fogalmazni, ami szintén segíthet egy-egy mondás azonosításában.
Talán felmerül a kérdés, mire jó ez a sok történelmi szempont, ami most fontos bibliai szövegek elől vette el a helyet. E szempontok segítségével azonban bármilyen Jézusról szóló tudományos és szórakoztató műről képesek leszünk többé-kevésbé hiteles véleményt alkotni. A korunkra jellemző információáradatban egyébként sem árt, ha vannak olyan kritériumaink, amelyek segítségével meg tudjuk különböztetni, mi van hasznunkra és mi ártalmas. A következő hetekben pedig a mostani száraznak tűnő eszközök alkalmazásával alkothatunk hiteles képet a még mindig aktuális zsidó ácsmester, Jézus életéről.
