A csapatok bemutatásánál, bár a szokásoshoz képest ezúttal jóval kevesebben ültek a nézőtéren, a "hagyományos" hangerővel harsant fel a buzdítás: "Magyarok! Magyarok!", majd a "Ria, ria, Hungária!" is. A szurkolók zöme azzal együtt kitartott a Kemény Dénes irányította, s megszakítás nélkül három olimpián is diadalmaskodó együttes mellett, hogy Londonban véget ért az ötkarikás menetelés, s csupán az ötödik helyért szállhatott vízbe a társaság, amelynek tagjai közül többen is nyilvánvalóan most utoljára szerepeltek nyári játékokon a nemzeti együttes színeiben.
Kiss Gergely nyitotta meg a gólok sorát egy lecsorgó labdát pöckölve be a spanyol kapuba, majd a center Steinmetz Ádám volt eredményes húzásból (2-0). A spanyolok emberelőnyből szépítettek, és bár Varga Dénes büntetőt rontott, Hárai Balázs centerből kétszer egymás után betalált (4-1).
A második negyed fórból született spanyol góllal kezdődött (4-2), s emberelőnyből bombázott a hálóba Varga Dániel is (5-2). Hat az öt ellen hasonlóképpen hatékonynak bizonyult a rivális, a csapatkapitány Biros Péter ötméteresből válaszolt, majd Madaras Norbert balja villant igen messziről (7-3).
A nagyszünet után sem változott a mérkőzés képe, a magyar csapat irányította a játékot, ezt igazolta a harmadik negyedet felvezető tripla: Biros, Varga Dénes, majd Steinmetz sikeres lövése, amellyel már 10-3-ra vezetett a Kemény-legénység. Egy spanyol gólra Hosnyánszky-bomba következett, utána pedig alkalmi centerként Varga Dénes jeleskedett (12-4).
A záró nyolc percben védekezési hibák nyomán közelebb jöttek a spanyolok (12-6), Hosnyánszky hatalmas lövéssel torolta meg a duplát, majd centerben Kiss ügyeskedett (14-6). Az ellenfél erejéből még két gólra futotta így 14-8-ra győzött és a londoni olimpia férfitornájának ötödik helyét szerezte meg a magyar vízilabda-válogatott.
Ennél rosszabbul olimpián csupán egyszer, 1992-ben szerepelt, ahol hatodik lett, ötödikként pedig korábban kétszer, 1924-ben s 1988-ban végzett.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Eredmény, az 5. helyért:
Magyarország-Spanyolország 14-8 (4-1, 3-2, 5-1 2-4)
Vízilabdacsarnok, 3000 néző, vezette: Marijo Brguljan (montenegrói), Alan Balfanbajev (kazah)
Magyarország: Nagy Viktor - Varga Tamás, Madaras Norbert 1, Varga Dénes 2, Kásás Tamás, Hosnyánszky Norbert 2, Kiss Gergely 2, Szivós Márton, Varga Dániel 1, Biros Péter 2, Steinmetz Ádám 2, Hárai Balázs 2
A spanyol góldobók: Marc Minguell Alferez 3, Albert Espanol Lifante 2, Blai Mallarach Guell, Felipe Perrone Rocha, Ivan Perez Vargas 1-1
Nyilatkozatok:
Kemény Dénes szövetségi kapitány: "Hogy mi London tanulsága? Vannak érzéseim, benyomásaim, gondolataim, de úgy vélem, ha az olimpiát később értékelem, akkor sem lesz késő. Azt most is elmondhatom, hogy először is büszkeség munkál bennem, hogy a játékosok ebben a lelkiállapotban ezt a két utolsó mérkőzést meg tudták nyerni. Az pedig mindenképpen szomorúság, hogy hol egy lövés, hol egy védés, hol egy blokk hiányzott ahhoz, hogy ma nem éremért játszottunk. Hányan nem folytatják az olimpiai bajnokaink közül? Ezt tőlük kell megkérdezni, nekem jónéhányan a tegnapi tréning után azt mondták: ez volt életük utolsó válogatott edzése. Ebből én arra gondolok, hogy ez a mai volt életük utolsó válogatott meccse."
Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok: "Az biztos, hogy én ma játszottam utoljára a válogatottban, s úgy gondolom, hogy a vízilabdás pályafutásomnak is vége van. Amikor ma bemutattak, vízbe ugrottam, alig bírtam visszatartani a könnyeimet, tudván, eljött a búcsú ideje... Hihetetlenül megható pillanat volt, aztán a meccsen már tudtam koncentrálni, de akkor is olyan volt az egész, mintha egy álomvilágban lettem volna. Szürreális volt az egész, de így, hogy győztünk, szép volt. Magán az olimpiai tornán, ahová nagy céllal jöttünk, végső soron ma is az történt, ami jelenleg van a pólóban, ami a valós helyzet, ami az igaz."
