Alig fiatalabb nálunk, vagy lehet, hogy éppen idősebb is, de a vágya az, amit mi megélünk: anya szeretne lenni. Ahhoz viszont találnia kellene egy apát…
Mi pedig csak tátott szájjal hallgatjuk. Mert amikor mi megismertük a párunkat, mintha nem is ebben a világban jártunk volna. Legalábbis a barátnőt hallgatva rádöbbenünk, hogy a mi gyermekünk apja nem csak férfi a javából, de ember a talpán. Minden puffogásunk, észosztásunk és morgásunk ellenére szerencsénk van vele. Legalábbis a barátnő történeteit hallgatva tutira ezt érezzük. Mert milyen is a felhozatal?
A Csodacsávó. Az a fantasztikusan jóképű, izmos és intelligens pasi, aki elvileg csak a brazil szappanoperákban létezik, de a mi barátnőnk belefutott. Az még hagyján, de a macsó akarja is őt, legalábbis egyértelműnek tűnő utalásokat tesz erre, még a „fészbukon” is. A barátnőnk meg hiszi, hogy majd ő befogja, megszelídíti, és nőcsábászból családapát farag. A csalódás sajnos csak idő kérdése. Nem sok időé.
A Kolléga. Az a pasi, aki a megbeszéléseken mindig bájosan mosolyog, segít a melóban, ahol tud, és szívesen ebédel a barátnőnkkel. Álom vele együttdolgozni, együtt bulizni, és a céges vacsora után szívesen osztozik a taxin. Ha eljutnak a szexig, közepesen jó. Ha utána a melóhelyen nem jön rá mindenki, hogy valami történt, még jobb. Ha pedig mindezek után nem ő lesz a legbunkóbb faszi a világon, az a legjobb.
A Nősember. Aki váratlanul bukkan fel, mindent visz, és valami hihetetlenül vonzó. A szövege páratlan, az illata vadító, a rámenőssége őrjítően izgató. A családi állapota persze éppen akkor derül ki, amikor már nem számít, és egyébként is a barátnőnk szerint valami nem stimmel a házasságával. Még azt is kilátásba helyezi, hogy a férfi elválik majd miatta. Aztán persze nem. A romokat megint mi takarítjuk.
A Lúzerista. A kedvencem. Meglehetősen új típus, ám annál gyakoribb. Nekem már két barátosném is bambára gondolkodta magát miatta. A Lúzerista – állítólag - a nőket szereti, egy kiválasztott nőnél ( a barátnőnknél) lakik, vagy legalábbis rengeteg időt tölt nála. Olyan hihetetlen jól kijönnek, mintha „barcsinők” lennének, annak hátrányai nélkül. Hetekig, hónapokig egy ágyban alszanak, egy tányérból esznek, fogkefét hagy nála. De semmi szex. Sőt, csók sincs. De a nő ne keressen más hapsit. Az tilos. Egyszerűen érthetetlen. Erre nem is tudunk mit mondani.
Persze van még millió egy típus, de azt hiszem ezek a jellemzőek. Láthatóan nincs egyszerű dolga annak, aki harminc körül akar anya lenni a nulláról. Mert a ki apának való, az elkelt, vagy még önmaga sem jött rá, milyen jó lenne faternak. Aki pedig már apa, annak is gyakran kell ápolni a lelkét, mert az elvárások nem csak az anyákkal szemben nőttek. Apáknak sincs könnyű dolguk. De ez már legyen egy másik történet…
