"A Györgyi halálát követő megrendítő pillanatokban is érezzük, hogy sok
barátja és tisztelője velünk együtt gyászol. Kérjük ugyanakkor a velünk
együttérzőket és a média képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a család
igényét a csöndes, diszkrét gyászra ezekben a fájdalmasan nehéz napokban,
ideértve Drága Halottunk végső búcsúztatását is, amit nem kívánunk nyilvánossá
tenni" – áll a család MTI-hez eljuttatott közleményében.
Pénteken a Szulák és Más showműsor felvétele után taxiban kapott
szívinfarktust Albert Györgyi. A kollégák azt mondják kimondottan jó
hangulatban volt. Nyoma sem látszott a depressziónak, mely évek óta kínozta.
Boldogan köszönt el kollégáitól és elindult kedvenc éttermébe a Cafe Gustoba,
majd az esti újabb stúdióbeszélgetés előtt fodrászhoz is beugrott. Nem sokkal
négy óra után hívott taxit, hogy elinduljon a tévébe. Miután beült a kocsiba
hirtelen rosszul lett, elveszítette az eszméletét. A sofőr azonnal mentőt
hívott.
A rohamkocsi perceken belül a helyszínre érkezett, az orvosok pedig megkezdték az újraélesztést. Több mint háromnegyed órán át küzdöttek az életéért, hiába. A híres újságírónő mindössze 44 éves volt.
Albert Györgyi 1964. május 9-én született Budapesten. 1981
és 1982 között a nigériai Lagosi Egyetemen tanult, 1982 és 1987 között az
Eötvös Loránd Tudományegyetemen angol-történelem szakra járt. 1989-ben végzett
a MÚOSZ Újságíró Iskolájában.
1987 és 1989 között a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén az angol
szekcióban dolgozott, 1989 és 1993 között az ifjúsági osztályon az Ötödik
sebesség és a Reggeli csúcs szerkesztő-műsorvezetője, 1994-től 1998-ig a Petőfi
Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője, 1989 és 1995 között pedig a Calypso Rádió
műsorvezetője volt.
A Magyar Televízióban 1992-ig a Mozi Top 10, 1991 és 1993 között A Reggel
szerkesztő-műsorvezetője, 1994-től 1996-ig a Nap-kelte, a Múzsa műsorvezetője
volt, a Stúdió magazin számára készített tudósításokat filmfesztiválokról,
1998-tól az MTV női, divat- és kulturális műsoraiban volt riporter, 1999-ben a
Total Film című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, 2003-ban a Nemzeti
Színház sajtószóvivője volt, azt követően szabadúszóként, sajtó- és PR-managerként dolgozott.
Pályáján a legnevesebb sztárokkal készített interjút, például Gregory Peckkel, Joseph Hellerrel, Paul Simonnal, Glenn Close-zal és John Travoltával és - az Evita című mozifilm magyarországi forgatásán - Madonnával.
Az élet fintora, hogy több éve tartó betegsége, szenvedése után akkor halt meg, amikor élni akart. Korábban kigyógyíthatatlannak tűnt a depresszióból, könyvet írt a depresszióról és elzavarta a pszichológusokat. Majd talpra állt, letette a poharat, újra dolgozni kezdett. Albert Györgyi most tele volt tervekkel. Harmadik könyvén dolgozott, és azt tervezte, hogy Londonba költözik, ahol új életet kezd, távol a sajtó világától. Blogjában az utolsó bejegyzések közt szívfacsaró sorokat talál az olvasó: „Meghalni sincs időm, de majd annak is biztosan eljön az ideje.”
