„Szia! Carlos vagyok” – köszöntötte magyarul a vehir.hu újságíróját és fotósát Antonio Carlos Ortega a kedd esti edzést követően. A spanyol szakember készséggel, mi több rendkívül barátságosan válaszolt kérdéseinkre, beszélt az eddig elvégzett munkáról, a felkészülési tornákról, a csapatépítésről, a Bajnokok Ligája esélyeiről, illetve beilleszkedéséről is.
Antonio Carlos Ortega
– Az olimpia miatt rendkívül kevés ideje maradt a teljes kerettel dolgozni. Hogyan értékeli az eddig elvégzett munkát?
– Valóban, ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz elvégezni a megfelelő taktikai munkát. Még sok időre van szükségünk, hogy összerázódjon az együttes. A játékosaim hozzáállása azonban fantasztikus, nagyon elégedett vagyok velük. Látom rajtuk, hogy éhesek a játékra és rengeteget akarnak tanulni.
– A csapat ez alatt három rangos tornán is részt vett. Melyek a fő tapasztalatai ezeknek a viadaloknak?
– A németországi tornára gyakorlatilag közös edzés nélkül, közvetlenül az olimpia után indultunk el. A sok utazás miatt nagyon fáradt volt a társaság, emiatt felváltva akadtak problémáink védekezésben és a támadásban. Tatabányán már több lehetőségünk volt gyakorolni a különböző taktikai variációkat, s folyamatosan fejlődött a játékunk. A Silkeborg ellen mutatott teljesítménnyel aztán már kifejezetten elégedett voltam. Az utolsó, párizsi torna furcsán alakult, a hosszú utazás miatt nem voltunk kellően koncentráltak. Sokat hibáztunk védekezésben, emiatt vesztettük el a hajrában az Ivry elleni elődöntőt. Pozitívum ugyanakkor, hogy akkor is keményen küzdöttünk, amikor vesztésre álltunk. A Tremblay ellen sem játszottunk kifejezetten jól, ám ennek ellenére is nyerni tudtunk. Összességében elégedett vagyok a felkészülési tornákon mutatott játékkal, az ugyanakkor látható, hogy taktikailag még érnie kell az alakulatnak.
– Alaposan megerősödött a keret, ennek köszönhetően a szurkolók máris a Bajnokok Ligája négyes döntőjéről álmodnak. Ön szerint reális elvárás ez?
– Eddig is nagyon jó csapattal büszkélkedhetett Veszprém, amelyet kiváló kézilabdázók alkottak. A klub azonban a szponzorok segítségével lehetőséget teremtett, hogy tovább erősítsünk, s új csapatot építsünk. Azt azonban nem mondhatom, hogy máris egyértelmű esélyesei lennénk a BL négyes döntőnek. Természetes, hogy a szurkolók ilyen sikerekről álmodoznak, én azonban csak azt tudom ígérni, amit a játékosaim felé is elmondtam: lépésről lépésre fogunk haladni, mindig a legtöbbet igyekszünk kihozni magunkból és mindnet megteszünk a sikerért. Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen patinás klubot irányíthatok.
– A bemutatkozásakor úgy nyilatkozott, hogy szeretné a spanyol és magyar kézilabda stílusjegyeit ötvözni. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A magyar kézilabdázók fizikálisan hihetetlenül erősek, míg a spanyolok taktikailag felkészültebbek. Ezt a két erényt szeretném ötvözni. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, remek gárdát alkothatunk, de természetesen ezt nehéz egyik pillanatról a másikra elsajátítani.
– Mit gondol, mikorra láthatjuk azt a Veszprémet, amely az Ön elképzelései szerint játszik?
– Remélem, hogy amilyen gyorsan csak lehet. Biztos vagyok benne, hogy mérkőzésről mérkőzésre fejlődni fogunk. Úgy vélem ugyanakkor, hogy karácsonyig is eltarthat a csapatépítés folyamata. Noha addig is nagyon fontos meccsek várnak ránk, amelyeket meg kell nyernünk.
– A „hagyományoknak” megfelelően ismét bombaerős csoportba került a gárda a BL-ben.
– Valóban rendkívül nehéz csoportba kerültünk. De gondolkodjunk pozitívan! Hogyha jól tudunk szerepelni a csoportkörben, tehát az első vagy második helyen végzünk, akkor ezekkel az ellenfelekkel a következő körben már nem találkozhatunk.
– Eltekintve a kézilabdától, hogy érzi magát Veszprémben? Mennyire sikerült beilleszkedni Önnek és családjának?
– Minden fantasztikus. Egyelőre az időjárás is gyönyörű, persze majd meglátjuk, mit hoz a tél (nevetett – a szerk.). A családommal együtt kiválóan érezzük magunkat, s nagyon várjuk már, hogy elkezdődjön a bajnokság.
– Az interjú előtt magyarul mutatkozott be. Fontos Önnek, hogy megtanulja a nyelvünket?
– Azt gondolom, hogy valaki egy idegen országban él, meg kell tanulni az ottani nyelvet. Nem is elsősorban a kézilabda, hanem a civil életem miatt fontos ez számomra. Ezért örömmel vágtam bele a tanulásba, noha egyelőre nagyon nehéz feladatnak tűnik ez.
