Ahogy arról már két hete is hírt adtunk, a beszélgetéssorozat célja az, hogy körüljárja a városi lét különböző aspektusait, és válaszokat keressen a „milyen az élhető város?” kérdésre az érdeklődő veszprémiek, illetve különböző társadalmi-kulturális csoportok bevonásával.
A szombati meghívottak közül Wimmer György és Varga Domokos az utcai görkorcsolyázókat, Kindler Krisztián, Az Utca Hangja Szabadidő és Sport Egyesület elnöke pedig az utcai kosarasokat képviselte. Szó esett arról, hogy az utcai sportok (az említetteken kívül ide tartozik például a gördeszkázás és a BMX-ezés is, amelyeknek szintén vannak veszprémi űzői) végső soron közös kulturális háttérrel rendelkeznek, lazábban-szorosabban kapcsolódnak a hiphop-kultúrához, a graffitizéshez, a street arthoz. Ez a kulturális identitás azonban Magyarországon kevéssé van jelen – részben ez is magyarázza, hogy ezek a fiatalok viszonylagos elszigeteltségben és meglehetősen szűk körben hódolnak kedvteléseiknek.
Kindler Krisztián elmondta, hogy amíg a Barátság parkban működtek az utcai sportokat kiszolgáló pályák is, voltak olyan rendezvények, amelyek ezt a kulturális hátteret is ki tudták domborítani – koncertekkel, közös megmozdulásokkal. Egyesületük az Amerikai Kuckóval együttműködve előadássorozatot is szervezett a hiphop-kultúráról. Wimmer György a street artról beszélt, melynek maga is művelője (link: http://www.facebook.com/#!/Wimmerstencil). A graffitizésből kifejlődött művészeti ág képviselői általában sablonokkal dolgoznak, műveik megjelennek magánházakon, belső és külső felületeken, de egyre gyakrabban galériákban vagy más kiállítóhelyeken is.
Az utcai sportokkal (és az ezekhez kapcsolódó tevékenységekkel) szemben sok az előítélet. Ezek az önkifejezési formák valóban gyakran a legalitás határán egyensúlyoznak, sőt sokan éppen ennek a határnak az átlépését találják izgalmasnak, de a beszélgetőpartnerek azt is hangsúlyozták, hogy kifejezetten téves sztereotípiák is gyökeret vertek a köztudatban. Ilyen például a „züllött, gyanús kinézetű és rosszéletű fiatalok” képe, amit sokakban felidéznek ezek a tevékenységek – holott éppen az aktív sportolás és a közösségi létforma, ami az utcai sportolókat védi sok káros szenvedélytől.
Ezért is szomorú, hogy a résztvevők arról számoltak be, az utóbbi évtizedben egyre inkább szűkülnek lehetőségeik, hagyományos közösségi tereik eltűntek, újak pedig nem jöttek létre. Mozgásterük korlátozott, hiszen nem túl nagy létszámú csoportot képviselnek, ráadásul a különböző ágak sem egyformán szervezettek. Ez egy ördögi kör is, hiszen ha lenne hol megjelenniük, jóval többen lennének (ezt bizonyítják a korábbi tapasztalatok), de amíg nincsenek többen, nem tűnik igényük elég fontosnak ahhoz, hogy a város helyet biztosítson számukra. A helyzet országosan is hasonló, ahol kicsit jobb (Dombóvár merült fel ilyen példaként), ott egy-egy határozott vezéregyéniség, szervező az, aki előrelépést tudott elérni – Veszprémben pedig jelenleg ilyen vezéralak nem látszik.
Kitörési pont lehet a beszélgetők szerint az egyesületi jelleg erősítése, a közösségi szerepvállalás lehetőségeinek végiggondolása – akár az iskolákkal való együttműködés a délutáni sportfoglalkozások lebonyolításában. A jó hangulatú beszélgetés ezekkel a gondolatokkal zárult. A sorozat következő alkalommal október 5-én, pénteken 17 órakor folytatódik a Maricában, ekkor a szervezők építészekkel beszélgetnek majd a város nyújtotta lehetőségekről.
A rendezvény a Life Vision Kft szervezésében, a Szellemi Regenerációs Társulás önkénteseinek bevonásával került lebonyolításra. Az „Urbanista beszélgetések” az Európai Unió és az Új Széchenyi Terv támogatásával valósulhat meg.
