– Elsőnek vehette át a Volkra Otto-díjat a napokban. Mit kell tudni erről a kitüntetésről?
– A díjat 2011-ben Veszprém Egyetemi Város Tanácsa alapította. Ez a szervezet az egyetem szenátusának és a város önkormányzatának tagjaiból áll, és évente egyszer vagy kétszer ülésezik. A Volkra Ottó-díjat annak adományozzák, aki véleményük szerint a legtöbbet tette a város és az egyetem kapcsolatáért.
– Ön mit tett a város és az egyetem kapcsolatáért?
– Ez a történet még 1962-ben kezdődött, amikor egyetemi tanársegédként elmentem Veszprém Város Vegyeskarának évadnyitó gyűlésére. Az énekkar korra, nemre, foglalkozásra, képzettségre való tekintet nélkül bárkit befogadó, rendkívül színes közösség volt. Itt alakult ki a kapcsolatom a várossal, és itt ismertem meg a feleségemet. Az énekkari barátságaim kiterjedtek végül szakmai és kulturális kapcsolatokra is. 1990 és 1994 között a közéletbe is belekóstoltam. Ebben a parlamenti ciklusban országgyűlési képviselő, valamint a környezetvédelmi bizottság alelnöke is voltam. Nem látványos és eseményekben gazdag a tevékenységem, inkább mindig a hosszú és tartós együttműködésre törekedtem.
– 2006-ban vonult nyugdíjba. Azóta mennyire maradt aktív?
– Az egyetemen az őszi félévben heti két óra előadást tartok. A környezettudomány mesterfokozata hallgatóit tanítom biogeokémiára, tavaly óta a tavaszi félévben pedig a vegyészhallgatóknak is tartom ezeket az előadásokat, természetesen más szerkezetben és mennyiségben. A közéletben a részvételem értelemszerűen már nem annyira intenzív, mint két évtizeddel ezelőtt, de az egyetem életével kapcsolatban bizonyos pontokon mindig találok magamnak feladatot. Például a közelmúltban a Veszprémi Akadémiai Bizottság és a városi önkormányzat közös alapítványába az önkormányzat engem delegált tagként. Továbbá tagja vagyok az MTA környezettudományi elnöki bizottsága egyik albizottságának is.
A zenét már csak hallgatóként élvezem. Az utolsó fellépésem 2007-ben volt, az énekkar 50 éves jubileumán. Ekkor búcsúztam a zenei szerepléstől. A kapcsolataim azonban megmaradtak a vegyeskarral, főleg a feleségemen keresztül, aki még ma is aktív tagja a társaságnak.
– Mi késztette arra, hogy szülőhelyéről, Szabolcs megyétől ilyen messze telepedjen le?
– Ennek egy nagyon egyszerű oka volt. A diplomám megszerzése után dr. Bodor Endre professzor, az általános és szervetlen kémia tanszék vezetője felajánlotta, hogy itt maradhatok oktatónak. Ma már sokaknak nem lenne vonzó ez az ajánlat, hiszen most a fizetést és nem az állás értékteremtő szerepét veszik figyelembe. Akkoriban azonban más világot éltünk, és egy ilyen felajánlás hatalmas megtiszteltetésnek számított, úgyhogy természetesen elfogadtam. Végül a nyugdíjba vonulásomig dolgoztam itt. Ez is egy furcsa dolog lehet manapság, mikor az USA-ban 6-7 évenként, Európában pedig 10-12 évenként szokás állást váltani.
– Mi változott Veszprémben, mióta ön itt él?
– A város sokat változott, mióta 1954 augusztusának végén először tettem be ide a lábam. Az évek során egy nagyon színes, színvonalas kulturális és tudományos élet bontakozott ki, az intézményhálózat is rengeteget fejlődött. A város sport tekintetében is letette a névjegyét nem csak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is. Elhanyagolt, omladozó épületet is már alig látni. Ma sokak számára elképzelhetetlen az a látvány, ami 50 éve a várból a Dózsavárosba lenézve fogadta az embereket. Úgy gondolom, Veszprém szellemi és anyagi értelemben is pozitív változásokon ment át.
– Az egyetem és a város kapcsolata is ilyen pozitívan alakult?
– Erre csak igennel tudok felelni. Az egyetem „őskorában” az intézmény „inkubátorszerűen” működött. Az elmúlt évtizedekben azonban a nagyarányú bővülés felvetett olyan kérdéseket, amelyeket a város segítsége nélkül nem lehetett volna megoldani. Amikor idekerültem, az egykarú Vegyipari Egyetem csupán öt éves volt. Ma már 10 000 hallgató jár ebbe az ötkarú intézménybe. Az egyetem úgy érzem teljesen beágyazódott mind az Európai, mind a világ egyetemeinek hálózatába. Ez nem sikerülhetett volna a neki otthont adó város támogatása nélkül.
– Az ön gondolkodása hogy változott az itt töltött évek alatt?
– Az ember gondolkodásmódjára számos dolog hat az élete folyamán. Alapvetően természettudománnyal foglalkoztam és foglalkozom még ma is. A bennünket körülvevő világ tapasztalati megismerése volt fontos tényező a gondolkodásom alakításában. Tapasztalunk, mérünk, és törvényekbe foglaljuk a folyamatok lefutásának menetét. Ez a gondolkodásmód hatott rám. Kiemelkedő szerepet játszott az életemben a zene közelében eltöltött idő. Emellett mindig érdeklődtem az irodalom és történelem iránt is.
Röviden összefoglalva: úgy érzem életem során sikerült elérnem a reáliák és humaniórák közötti egészséges egyensúlyt és arányt.
