„Megdolgoztunk a sikerért”
Legutóbb a tavalyi BL-ezüstérmes Atlético Madrid elleni győzelem után tájékoztattam a vehir.hu kedves olvasóit, amikor is a címvédő Kiel ellen készültünk. Ahogy akkor is elmondtam, a német sztárcsapat nagyon összeszokott társaság, melynek játékosai régóta együtt játszanak. Azonban a spanyolországi sikerből önbizalmat merítve ellenük is nagy elszántsággal készültünk.
Nagyon változatos és fordulatos mérkőzést játszottunk, óriási küzdelem folyt a pályán, a végén aztán a fantasztikus közönségünk buzdítása mellett mi jöttünk ki a győztesen a csatából. Azt gondolom, hogy meg is dolgoztunk az eredményért, hiszen mindenki, aki pályára lépett, hozzátett ehhez a szenzációs sikerhez.
A két egyaránt szoros győzelem után is azt beszéltük edzőinkkel és a társakkal, hogy tovább kell fejlődnünk, hiszen a már említett remek küzdőszellem mellett a szerencsére is szükségünk volt ezeken a találkozón.
Ezután Orosházára utaztunk bajnokira, amelyre – meg kell vallani – nagyon nehéz volt felpörögi két ilyen hőfokú mérkőzés után. Igaz, a kötelező győzelmet nem túl jó játékkal is hoztuk.
„Jó nagy pofont kaptuk”
S máris jött a Szeged ellni rangadó... Nagyon fontos volt számunkra, hogy a magyar bajnokságban megőrizzük az első helyünket. Edzőnk, Carlos óva intett, hogy elbízzuk magunkat azért, mert a Picknek velük ellentétben eddig nem igazán ment a szekere a Bajnokok Ligájában. Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk, hiszen a Tisza partján a Berlin is csak a végjátékban nyert, a Schaffhausen ki is kapott, nekünk pedig mindig „forró” az újszegedi sportcsarnok.
Ez sajnos ismét beigazolódott. Ellenfelünknek szinte minden összejött, amit ellőttek, gól lett, nálunk pedig ezúttal semmi sem működött. Mikler Roli szenzációsan védett, Larholm és Sulc kihasználta a védekezési hibáinkat, mi kapusok pedig nem nagyon tudtunk mit kezdeni a lövéseikkel. Kikapott a csapat, az pedig még fájóbb, hogy hét góllal, amire jó pár éve nem volt példa. Rémálmunkban se jöjjön elő ez a találkozó!
Jó nagy pofont kaptuk, amiből nagyon nehéz lesz felállni. Remélem, hogy ez a fiaskó mindannyiunkat ráébresztettet arra, hogy egyetlen találkozót sem szabad félvállról venni.
Nehéz döntés fájó szívvel
Ahogyan azt ma délelőtt a szövetségnél bejelentettük, egy időszak véget ért számomra. A jó olimpiai szereplés után ugyanis visszavonulok a válogatottól és átadom a helyem a fiataloknak. Tizennégy-tizenöt évet töltöttem a nemzeti csapatnál, ahol mindig a tudásom legjavát próbáltam nyújtani. Igyekeztem visszaadni a sportágnak és a szurkolóknak azt a sok-sok szeretet, amit kaptam. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy ilyen hosszú ideig magyar válogatott lehettem.
Harminchat évesen, háromgyerekes családapaként azonban több időt szeretnék a családommal tölteni, hiszen a válogatott program júniusban és januárban is rengeteg időt elvett tőlük. Szeretném a gyermekeimet úgy felnevelni, hogy minél többet lehessek velük. Szeretnék játszani velük, kézilabdaedzésre vinni őket, hogy ott is segíthessem őket. S természetesen továbbra is százszázalékosan kívánok koncentrálni a veszprémi klubra.
Nagyon nehéz döntést hoztam, rengeteg gondolkodás után. Aminek kifejezetten örülök, hogy mind a vezetők, mind Mocsai Lajos is megértette, elfogadta a döntésemet. Remélem, hogy a szurkolók nagy része is így fog tenni. Amiben tudok, mindig segíteni fogok a válogatottnak, ha tehetem, ott leszek a mérkőzéseken vagy a tévén keresztül szurkolok nekik. Olyankor persze biztos, hogy nagyon fog fájni a szívem, hiszen kiváló közösségtől búcsúzom…
Fazekas Nándor
