Korunk embere folyamatosan fejlődik – de ez a fejlődés bizonyos szempontból mintha a tanácstalanság, a kiszolgáltatottság felé vezetne: Egyre több információra van szükségünk ahhoz, hogy mindennapi teendőinkkel boldogulni tudjunk. A gazdasági válság gyűrűzésétől kezdve az aktuális időjáráson át rengeteg dolgot kell tudnunk ahhoz, hogy naprakészen állhassunk életünk minden helyzete elé. S hogy ez jól sikerüljön, külön magazinok és rovatok foglalkoznak azzal, hogyan táplálkozzunk, hogyan viselkedjünk különféle kapcsolatokban, mit tegyünk egészségünkért, egyszóval: hogyan éljünk. Az ókori embereknek mindez hiányzott. Az egyes emberek életmódját az egyéni döntések helyett általában a társadalom szokásai határozták meg. Ritka kivételnek számítottak azok az emberek, akik szembe úsztak az árral, s más életformát követtek, mint a többiek. Ők általában nem a kor szokásait akarták megváltoztatni, hanem különleges életmódjukkal valami számukra fontos értékre óhajtották felhívni kortársaik figyelmét. Ezért élt olyan különleges módon Keresztelő János és ezért számított különcnek Jézus is.
Jézus életének jelentős részét kétkezi munkásként élte meg názáreti otthonában. Apjától örökölte az ácsmesterséget, s ebben élt mintegy harminc esztendős koráig. Ezzel senkinek sem tűnt fel, ugyanúgy élt, mint kortársai. Egy szép napon azonban elhagyta Názáretet, felkereste Keresztelő Jánost, és megkeresztelkedett nála. Mivel János több ezer embert megkeresztelt, Jézus ezzel sem tett semmi rendkívülit.
Keresztsége után azonban Jézus nem tért vissza Názáretbe, hanem új életformát kezdett. Ebben bizonyos szempontból hasonlított az ószövetségi prófétákra, akik a legváratlanabb pillanatokban bukkantak fel, s mondták el Isten üzenetét választott népének. E próféták azonban általában a nép vezetőit akarták különböző eszközökkel meggyőzni, s rajtuk keresztül próbálták meg elérni a tömegeket. Jézus nem foglakozott sem a római, sem a zsidó vezetőkkel. Ő az Izrael északi részén található Galilea nevű vidék falvaiban és kisebb városaiban tanította az egyszerű embereket. Általában hívatlanul érkezett és a marasztalás ellenére is távozott. Fellépése nem maradt visszhang nélkül: voltak lelkes követői és heves ellenzői, s hamarosan nagy tömegek kísérték útjain.
Jézus ettől kezdve egész életét a vándorlásnak és a tanításnak szentelte. Nem alapított családot, nem gyűjtött magának vagyont, nem a gyakori sikerek vagy a ritkább kudarcok határozták meg útjait. Bizonyos szempontból Jézus befolyásolhatatlan volt: Nem a külső tényezők határozták meg életét, hanem belső meggyőződése. S mindeközben nem vált keserűvé, sem életidegenné, hiszen egyre többen kerestek nála választ az élet nagy kérdéseire. Jézus mégsem volt magányos vagy független. Egyedül Istentől függött, attól az Istentől, akit ő egészen egyszerűen Apának nevezett. Mindenben rábízta magát erre az Apára: a mindennapi betevő falatot, a mindenkori szálláshelyet és a mindennapi utakat, programokat. S ez az Isten felé való bizalom és kiszolgáltatottság tette őt oly népszerűvé és hitelessé a korabeliek szemében. Jézus bár nem sokat törődött a népszerűségével, az embereken keresztül megtapasztalta Isten gondoskodását: mindig volt mit ennie, mindig volt hol megszállnia, sohasem kellett nélkülöznie.
Mint minden nagyhatású ember körül, Jézus körül is állandóan voltak rajongók. Így voltak olyanok is, akik szerettek volna Jézushoz csatlakozni, közelebb kerülni hozzá. Jézus azonban maga választotta ki tanítványait, azokat az embereket, akikkel megosztotta vándor-életét. Első ránézésre Jézus nem döntött okosan. Baráti kör gyanánt tizenkét egyszerű embert szedett össze maga köré: Halászokat, földműveseket, és egy-két felkapaszkodott vámost. (A vámosok feladata volt a rómaiaknak járó adó beszedése. Abból éltek, hogy több adót szedtek, mint amennyit tovább kellett adniuk, emiatt meglehetősen gyűlölt emberek voltak.) Ezek a tanítványok hosszú hónapok alatt tanulták el Jézus életformáját. Sokáig nem értették, miért tesz vagy nem tesz Jézus bizonyos dolgokat. Csodálták, de nem értették őt. E tizenkét tanítvány csatlakozott Jézus vándorlásaihoz, s ezért ők felhagytak korábbi életmódjukkal. Jézus körül aztán találunk egy tágabb kör olyan tanítványt is, akik szintén megpróbálták követni őt, de ettől függetlenül ők megtartották saját életformájukat. Aztán találunk rengeteg olyan embert, akik közelebbről vagy távolabbról követték a Jézus körüli eseményeket. Az emberi kapcsolatok terén Jézus nagy újítónak számított. Kora szokásaival ellentétben emberszámba vette a nőket, szóba állt velük, tanította őket és elfogadta gondoskodásukat, vendégszeretetüket. Jézus körül így lassan kialakult egy furcsa csoport. E csoportban olyan emberek voltak együtt, akik a hétköznapokban szóba sem állhattak volna egymással, most pedig együtt követték az ácsmesterből lett tanítót, aki mellett felismerték egymásban az embert és a barátot.
Jézus életmódja több mint feltűnési viszketegség, több mint csupán a népszerűség keresése. Jézus ugyanis elsősorban tanított. Nem a tudományok rejtelmeibe vezette be hallgatóit, hanem az általa Apának nevezett Istennel való helyes kapcsolatba. S egész élete, minden tette e tanítás része lett. Mindezt nem erőltetetten, hanem a lehető legtermészetesebb módon. Jézus az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat élte és hirdette. Ez a bizalom volt oly sok gyógyítás alapja, amelyek szintén végigkísérték Jézus életét. Akik kapcsolatba kerültek vele, megtapasztalták, hogy a Jézus által Apának nevezett Isten új életet ad – nem csupán a testi egészség, hanem az emberi kapcsolatok szintjén is.
A Jézusról szóló legrégebbi életrajz írója, Márk, könyvének elején összefoglalja Jézus egy napját, szépen szemléltetve ezzel az ő életmódját. Ha Márk korunkban élne, bizonyára nem író, hanem operatőr lenne, elbeszélésében ugyanis mindig a lényegesre figyel, mindig a lényeget világítja meg és állítja olvasója szeme elé. Segítségével nézzük meg képzeletünk mozijában Jézus életének egy tipikus napját:
Mk 1
21 Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. 22 Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. 23 A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: 24 "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." 25 Jézus ráparancsolt, így szólva: "Hallgass és menj ki belőle!" 26 A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. 27 Mindnyájan elcsodálkoztak. "Ki ez? – kérdezgették vitatkozva egymástól. – Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki." 28 Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén. 29 A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. 30 Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak. 31 Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. 32 Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. 33 Az egész város az ajtó elé gyülekezett. 34 Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda. 35 Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. 36 Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék. 37 Amikor megtalálták, ezt mondták neki: "Mindenki téged keres." 38 De ő így válaszolt: "Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.".
