A képviselő feltárta azokat az országos körülményeket, amelyek között az önkormányzatnak helyt kellett állnia. Elmondása szerint vezérelvű államhatalom épült ki, kiiktatták a fékek és ellensúlyok rendszerét. Kiüresítették a megyerendszert, helyettük kormánybiztosokat neveztek ki, akik a kormány meghosszabbított kezeként működnek. Államosították a közoktatást, ugyanakkor a működéshez önkormányzati forrásokat vesznek igénybe. Kiépítenek egy olyan járási rendszert, amivel kapcsolatban sok a bizonytalanság, egyelőre csak a vezetők személyében lehetünk biztosak. Feladatokat, intézményeket és jogköröket – például a szabálysértési vagy szolgáltatási díjak meghatározását – vették el az önkormányzatoktól, amiknek durva forrásmegvonással is szembe kellett nézniük.
Ebben a környezetben Veszprém egyre inkább lemarad. A Fidesz annak idején „Veszprém az első!” szlogennel kampányolt, ehhez képest a megyei jogú városok között az egy lakosra jutó adóteher tekintetében városunk harmadik, a kommunális adóterhelésben szintén dobogós helyen állunk, az építményadó, telekadó átlagos mértékét tekintve Veszprém az ötödik, az adókedvezmények listáján azonban csak huszadik.
Eközben a város hitelállománya már több, mint 10 milliárd forint, aminek 35,6 százaléka, 3,6 milliárd forint működési hitel. A szocialista-liberális városvezetés időszakához képest a hitel megötszöröződött, a működési hitel pedig tizennyolcszorosa a 2006 év véginek. Mindez Hartmann Ferenc szerint nem indokolható pusztán az állami alulfinanszírozottsággal, ennek a városvezetés felelőtlensége az oka. Kudarcokkal teljes az önkormányzati ingatlanok értékesítésére tett kísérletek is: a piarista gimnázium várbéli épületén már hat éve nem sikerült túladni, a belvárosi tornacsarnokot pedig áron alul értékesítették, jelentősen rontva ezzel a város sportlétesítményeinek helyzetét.
Élhetőbb várost ígértek nekünk – folytatta Hartmann Ferenc – ehelyett jött a fideszes adódiktatúra, a telekadó közgyűlési döntés előtt történt bejelentése, majd amikor a lakosság felháborodásával szembesültek, visszatáncoltak eredeti terveiktől. A díjak az inflációt lényegesen meghaladó mértékben emelkedtek – a szemétdíj emelésének mértékével országos rekorder lett Veszprém. Az építményadó több mint 2,3-szorosára emelkedett, az idegenforgalmi adó 19, a helyi buszközlekedés 8 százalékkal drágább.
Az önkormányzat jolly jokerévé vált Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. nagyvonalúan költi a közpénzeket, segíti a város súlyos költségvetési gondjainak enyhítését. Ingatlanokat, telkeket vásárol az önkormányzattól, és persze fizeti utánuk az illetéket, ahogy kifizette a meg nem épült uszoda terveit, finanszírozza a Pannon TISZK veszteségeit. Eközben az önkormányzat a saját cégeinek is tartozik.
A költségvetésnek mindösszesen 13,5 százaléka a fejlesztésre szánt pénz, ez még a stagnáláshoz is kevés. Közgazdászok szerint a szinten tartáshoz is legalább 16 százalékra lenne szükség.
A bevállalt fejlesztések is bukdácsolnak a képviselő szerint. Nehezményezte, hogy az ombudsmani állásfoglalás ellenére még mindig nem nyilvános a királyszentistváni hulladék-feldolgozó tűzvizsgálati jelentése. Hartmann Ferenc a belvárosi projekteket is kritizálta. Elmondása szerint a Fidesz a városra erőltette az aluljárókat, miközben mérnöki vélemények alapján lett volna jobb, olcsóbb megoldás is. Az alternatív, aluljáró nélküli körforgalom elfogadásával nem lett volna szükség a „Pap-gödör” átépítésére, mi több, a Skála mellé tervezett parkolóházra sem. Az aluljáró-mizéria nem XXI. századi megoldás – jelentette ki a képviselő. Hozzátette: a városközpont rehabilitációjához kapcsolódó fejlesztéseket magánberuházásban kellene megvalósítani, ez volt a pályázati kiírás és a támogatás feltétele is. Ehelyett a Hangvilla végeredményben önkormányzati forrásból jön létre, a Bagolyvár utcai parkolóházat pedig az elmenekülő befektető helyett a VKSZ Zrt. volt kénytelen megmenteni.
Kidobott pénz volt a szentkirályszabadjai repülőtér melletti terület megvásárlása is, ráadásul a döntés akkor született, amikor a városvezetés tudhatta, hogy első fokon „visszaítélték” a településeknek a repülőtér területét.
Számos olyan fejlesztés valósult meg, amelyek nem térülnek meg, sőt folyamatos fenntartási költségekkel rendelkeznek, mint például a parkok és kerékpárutak. Ezek elhibázott és felesleges lépések voltak, amit a veszprémi emberek fizetnek - foglalta össze a képviselő.
Hol marad a nyolcas út fejlesztése? (képünk illusztráció)
Megállt az úthálózat fejlesztése, a nyolcas számú főút 2x2 sávosra bővítése, az elkerülőn a külön szintű csomópontok kialakítása a kész tervek ellenére még nem kezdődött el. Hartmann Ferenc hibás döntésnek tartja a déli elkerülő bővítését is. Az előző fideszes városvezetés egy barkácsáruház építése miatt döntött úgy, hogy az északi útszakaszról a délire helyezi a hangsúlyt, az ipari park helyett a lakott területet terhelve a forgalomnövekedés okozta kellemetlenségekkel. A képviselő szintén hibás lépésnek tartja a várost elkerülő M8 autópálya-szakasz „ejtését” is, ami jelentősen csökkenthetné a külső körgyűrű forgalmát.
„Sorstalanná” vált a megyei könyvtár és a múzeum, amiket először államosítottak, majd a működtetést a városra hárították. A városvezetés képtelen a kulturális koncepció megalkotására, miközben kulturális intézmények sokaságát kell működtetnie úgy, hogy közben likviditási gondokkal küzd. A működési hitel felvételére kiírt közbeszerzés sikertelenül zárult, ha a megismételt hitelfelvételi pályázat sem sikerülne, az nagyon rossz lenne a városnak.
Hartmann Ferenc szerint a következő kormánynak helyre kell állítania az önkormányzati autonómiát. A diktáló, erőszakos városvezetés helyett együtt együttműködő, konzultáló polgármesterre van szükség. Továbbra is segíteni kell a városba települt cégeket, akik sokat tettek annak érdekében, hogy a ne szálljon el a munkanélküliségi mutatónk. A városüzemeltetési feladatokban pénzkímélő és energiatakarékos megoldások bevezetésére van szükség. A turizmus terén be kell látni, hogy Veszprém nem többnapos attrakció, így kiemelten fontos lenne a programturizmus erősítése, a meglévő rendezvények megújítása. Áttekinthetővé kellene tenni a cégek tevékenység szerinti gazdálkodását és lehetőséget kell teremteni a civil és szakmai szervezetek kontrolljára – zárta gondolatait a képviselő.
