2019. november 15. // Albert, Lipót névnap

GYAK XLI. rész: PapásMaMás

2012. november 5. 8:46
Apa meg anya együtt egy pár. Legalábbis elvileg minden történet így indul, kivéve a romantikus filmekben, mert ott így fejeződik be.

Pedig csak a boldogító igen után jön a java. Anya anyáskodik, apa meg apáskodik. Játsszuk csak a szerepet, amit még oviban kezdtünk el gyakorolni! Közben megváltozott a világ? Nem baj! Csak játsszunk!!!

Szóval klasszikus helyzetben anya a babakocsit tolja, apa meg a fűnyírót. (Remélhetőleg nem a szomszédasszonyt.) Közben minden megy a maga dögunalmas útján, egyik nap a másik után, minden nap ugyanaz, kimozdulni nincs energia, meg talán pénz sem.

A gyerek lefárasztja anyát, a munkahely apát, délutánra mindenki készen van, hiszen közben jön a boldogság sablon mindenhonnan. Miszerint mosolyogva kéne mindent csinálni: zúzni az egyterűt városban és erdőn, enni a probiotikust, kenni a narancsbőrt, borotválni az icipici borostát is. Tökéletesnek lenni mindig, mindenhol. Nagy, mosolygós családnak.

Hiszen ezt akartuk, nem? Lakás, kutya, gyerek. Vagy valami ilyesmi. Hát nesze! A boldogsághoz megvan minden, csak éppen a használati útmutató maradt ki a dobozból. Az, hogy honnan lesz pénz pelenkára, benzinre, és kajára. Mert sajnos gyakran már ezzel is gond van. Főleg, ha családot akarunk, és nem SkypApát.

Így aztán jön a feszültség, mert anya csak sorolja, mi kéne, és magáról már lemondott, aztán megint sorolja, és apa is lemondott mindenről, és ettől feszkó van. Nem kicsi. Így aztán a hitvesi ágy csak forgolódásra van, és a legperverzebb gondolat, amit kivált, hogy le kéne cserélni a matracot. Na, akkor kell elgondolkodni.

Aztán dönteni. Mert valamiért együtt kezdtük el hajtani ezt a mókuskereket. Együtt is kell megoldani a problémákat. Nagyon rossz érzés, amikor nem látjuk a jövőt, és nem azért, mert nincs, hanem mert azt, ami lesz, nem akarjuk látni. Mást szeretnénk. Nem sokat. Tényleg nem.

Ilyenkor aztán mindig jön valami váratlan fordulat. Valami, ami megmenti azt a két embert, aki megesküdött egymásnak, hogy társak lesznek. Persze csak ha szeretnének megoldást, és vállalnak érte némi küzdelmet az eddigiek mellé. Mert mindig van megoldás. A kérdés, hogy meg szeretnénk-e oldani?

Aztán anya tologathatja a babakocsit, apa meg nyírhatja a füvet. Visszaállhat a régi rend, megváltozhat minden, csak melós lesz. Sok-sok energiába fog kerülni. Újra kell építeni mindent, még talán első randiról is beszélhetünk. De közös célról mindenképpen beszélni kell. Valamiről, aminek a megoldása csak együtt lehetséges. Legalábbis szerintem. De ez legyen mindenkinek a saját titka. Nekünk már az is valami, ha nők tudunk maradni.

De az már legyen egy másik történet…  

Czoma-Szegedi Nóra
2019. november 15. // Albert, Lipót névnap