Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Novemberi népszokások

2012. november 7. 18:59
A mindenszentekkel és halottak napjával nem érnek véget a jeles napok novemberben. Összeállításunkból megtudhatják milyen szokások éltek elődeink körében az év utolsó előtti hónapjában.

Hívták Szent András havának, őszutónak, de mi ma már csak novemberként ismerjük. Az esztendő utolsó előtti hónapjában néha-néha már szállingózni kezd a hó. A novemberrel megkezdődik a készülődés a télre, lassan előkotorjuk a szekrényből a sálat, a sapkát és a vastag kabátot. Eleink is készültek a télre, igaz ők még kicsit máshogy.

November 11 – Márton napja

Ezen a napon tilos volt dolgozni. Ha valaki mégis munkára vetemedett, az a hit szerint a jószágainak életével fizetett érte. Ehelyett inkább hatalmas lakomákat kellett rendezni, minél több „egészséget enni magukba”. A libát is ekkor vágták le és ették meg. Aki nem így cselekedett, arra a hiedelmek szerint egész éven át tartó éhezés várt. Bónuszként a liba csontjaiból meg lehetett jósolni, hogy milyen tél vár az emberekre. Ha fehér, akkor havas, ha barna, akkor sáros. Úgy tartották, az újbor ettől a naptól már iható. Ha már lakomát rendeztek, bűn lett volna nem élni ezzel a lehetőséggel…

November 19 – Erzsébet napja

Ezen a napon lezárulnak az őszi munkák. Ha esett a hó azt mondták „Erzsébet megrázta a pendelyét”.

November 25 – Katalin napja

„Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog” – tartja a mondás. Ám nem csak az időjárást próbálták ezen a napon megjósolni. A lányok ilyenkor mezítláb ágakat loptak a fáról, amiket aztán vízbe tettek. Ha karácsonyig az ág kizöldült, azt jelentette, hogy a lány hamarosan férjhez megy. A jóslásból a legények sem maradhattak ki. Nekik egy lány ingét kellett ellopni és éjszakára a párnájuk alá tenni, így megálmodhatták ki lesz a jövendőbelijük.

November 30 – András napja

Ha Katalin nem adott elég pontos előrejelzést házasságügyben, akkor még mindig ott van András napja. Aki egész nap böjtöl, csak három szem búzát eszik és három korty vizet iszik, a jövendőbelijéről álmodik (már ha korgó gyomorral el tud aludni).
Természetesen voltak önkínzástól mentes jóslási módszerek is, a legények azonban ezekből már kimaradtak. Itt is működik a „ruha a párna alatt” kombináció, bár a kíváncsi lányoknak ezúttal egyenesen fehérneműt kellett lopniuk. Viszonylag rizikómentes módja volt a jövendölésnek a gombócfőzés. Ekkor minden gombócba beletettek egy-egy férfinevet, és amelyik először jött fel a főzés során a víz tetejére, megmutatta hogy hívják majd a lány jövendőbelijét. A megolvasztott ólom vízbeöntés után felvett alakjával pedig a leendő férj foglalkozására lehetett következtetni.
A legkevesebb fáradságot igénylő jóslások az állatok segítségével történtek. A lányok kimentek a disznóólhoz, belerúgtak az oldalába, és ahány röffenést hallottak annyi év múlva mentek férjhez.
A szemétdomb vagy trágyadomb tetejéről hallgatózva újabb titkokra lehetett rájönni. Amelyik irányból kutyaugatást hallottak, abból az irányból várták a leendő párjukat, de volt, hogy csak a kutya érkezett…

Ezekkel a jóslásokkal már elég részletes profilt lehetett összeállítani. Nem volt más hátra, mind egész decemberben keresni a jövendőbelit. De ez már egy másik történet… 

Horák János

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.