Az Országos Mentőszolgálat Közép-dunántúli Regionális Központjában, a veszprémi mentőállomáson Kiss Attila megyei vezető mentőtiszttel beszélgettünk elsőként.
– 1984-ben közvetlenül az egészségügyi szakközépiskola elvégzését követően kerültem a mentőkhöz. Előbb Balatonfűzfőn dolgoztam, közben megszereztem a mentőápolói szakképesítést, majd később a főiskolai végzettséget. Idővel Veszprémbe kerültem, mint kivonuló mentőtiszt. 2005-ben pályáztam meg a veszprémi mentőállomás állomásvezetői posztját, 2010-től pedig megyei vezető mentőtiszti pozícióban dolgozom.
Kiss Attila
– Ez mit takar pontosan?
– A megyében körülbelül 300 kivonuló mentődolgozó és mentésirányító dolgozik, az ő felügyeletük tartozik hozzám, mellette munkaszervezés, gazdasági, munkabiztonsági területet kell menedzselni, illetve időnként vonulok is.
– Mennyien dolgoznak a veszprémi mentőállomáson?
– A kivonuló dolgozók negyvenen vannak, majdnem ekkora létszámot tesz ki a mentésirányításban, és az adminisztratív munkakörben dolgozók száma is. Mentésirányítók és adminisztratív dolgozók az egész megyében csak a veszprémi mentőállomáson dolgoznak, tehát ez a létszám egyben a megyei létszám is.
– Mennyi mentőautó üzemel a veszprémi állomáson?
– Veszprém megyében összesen 28 mentőegység teljesít szolgálatot. A veszprémi mentőállomáson öt, ebből három 24 órában bevethető. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy minden jármű úton van.
– Ez a munkaterület kiemelkedően nagy bizalmat igényel a kollégák közt.
– Éppen ezért nem is mentő dolgozókról, hanem mentőegységekről beszélünk, ennek is köszönhető, hogy rendkívül jónak mondható a viszonyuk egymáshoz, a hivatalos megszólítás a mai napig: bajtársak.
– Milyen mértékű a fluktuáció?
– Túlságosan is gyakran cserélődnek a kollégák. Nem könnyű munka, de nem is ez az első számú ok. Aki ide beteszi a lábát, az első egy, két év hosszú távra meghatározza az életét, de ha közben elhagyja a mentőszolgálatot, valószínű nem is való erre a pályára. A többiek azonban évtizedekig maradnak, hiszen a szó jó értelmében függővé lehet válni ettől a munkától. Ezt mára nagyon felülírták a mindennapi gondok, elsősorban a megélhetési kérdések. A kivonuló mentődolgozók egyébként 12 órás váltásban dolgoznak, havi 176 órában.
– Megélhetési kérdést említett, mennyit vihetnek haza az itt dolgozók?
– Az előírt kötelező bérminimumot, vagyis bruttó 108 ezer forintot kapnak a középfokú végzettséggel rendelkező mentőápolók, gépkocsivezetők, mint közalkalmazottak. A törvény értelmében 27 év munkaviszony után emelkedhet ez az összeg. Vagyis ennyit kapnak az évtizedek óta itt lévő kollégák és az új belépők is. Veszprémben jó az arány, a kivonuló mentőápolók közel fele öt évnél régebb óta van állományban.
– Ilyen munkabeosztás és bér mellett mennyien dolgoznak mellékállásban?
– A vonuló állomány közel száz százaléka.
– Milyen munkakörökben?
– Sok mindenre van példa, nyilván annak örülünk, ha a szakmában maradnak, hiszen abból profitálhatunk mi is. Számtalan főállású dolgozónk részfoglalkozásban a kórház sürgősségi osztályán tevékenykedik, de más szakmában vállalt másodállás is előfordul, úgy mint külföldi házi betegápoló, de ács és kőműves is van közöttük.
– A szabadnap elvileg azért jár, hogy mindig kipihenten álljanak munkába.
– Bízunk benne, hogy mindenki az elvárt módon veszi fel a munkát minden alkalommal és kipihenten érkezik az állomásra. Életeket mentünk, ezért ez mindennél fontosabb.
– Nagy a fluktuáció, ehhez adott az utánpótlás?
– Rendkívül kevés helyen folyik Magyarországon egészségügyi szakképzés, nyilván azért, mert nincs rá igény. Mivel nincs a piacon szakképzett ember, ezért mentőápolónak túlnyomó részt szakképesítés nélkülieket tudunk felvenni. A törvény erre lehetőséget ad, de három éven belül meg kell szereznie a szakképesítést. Munkaidőn túl, saját forrásból. Természetesen a munkába állás előtt egy-egy hónapos minimumképzésen részt kell venniük a jelentkezőknek.
Gépkocsivezetői munkakörben egyszerűbb a dolog, megfelelő végzettség és tapasztalat szükséges. Azonban sokszor itt szembesülnek azzal, hogy nem csak gépkocsivezetésről szól a munka, a betegellátásból is ki kell venni a részüket.
– Elmondható, hogy nem épp megélhetés- és családbarát munka a mentősöké.
– Éppen ezért nem elég szeretni ezt, megszállottság nélkül nem lehet évtizedekig művelni.