A Vár keleti oldalának tövében a Pajta u. 4. sz. alatt ma is áll az a malomépület amelynek elődjéről már a 13. században történt említés. Évszázadokig Úrkúti-malom, majd Tumler-malom néven ismerték. A malom
egyik kereke, az egyik malomépületben lévő szivattyúházon keresztül nyomta fel a vizet a várba.
A vízellátás megfelelő megoldásának hiánya Veszprémben a 19. század végéig nemcsak a hétköznapi életben, hanem tűzesetek alkalmával is éreztette hátrányát, mert a tűzvészek terjedését nagymértékben fokozták az erős és gyakori északnyugati szelek. Különösen hátrányos volt a helyzet a Várban. Ezt ismerte fel Koller Ignác püspök, amikor 1766-ban felvetette a vári vízvezeték gondolatát. Tumler György ezermester molnárral 1766. január 2-án szerződést kötött egy vízvezetéki mű készítésére. Tumler tervet dolgozott ki a Buhim-völgvi Úrkúti-malommal kapcsolatos vízmű építésére. A káptalan átengedte a malom egyik kerekét, ahonnan Tumler György, majd ennek halála után az akkor 18 éves Henrik fia, alkalmas vízierőgép (3,6 méter átmérőjű vízikerék) segítségével, hidraulikus nyomással, 70 öl hosszú ólomcsövön át juttatta a vizet a 23 öl (43 m) magasan lévő Várba. Az egyszeri nyomásra 4,3 liter felnyomatott víz a Várkút mellett, Tumler által tervezett vörös márvány közkutat táplálta, és a Püspöki Palota földszinti előcsarnokának egyik fülkéjében, valamint a palota konyhájában is rendelkezésre állt. Később, 1817-ben a Tumler-féle vízvezetéket meghosszabbították a Piac (Óváros) térig, ahol közel száz évig kifolyó közkútként szolgált. 1837-ben a vezetéket vascsövekre cserélték, majd erről kapott vizet a Piarista Gimnázium és az Aggpapok háza is.
A malmot 1892-től Frick József, 1931-től Frick Károly üzemeltette. 1953-ban még darált. Mellette forgatták a "Fűre lépni szabad" című film több jelenetét. A gabonaőrlő malomépület 1978-tól Malomborozó néven csárdaként üzemelt, ma a Nivegy-völgyi Borok Háza kapott helyet benne. Az Úr-kutat (ma is) őrző molnárlakás szépen felújított magánlakásként őrzi a régi molnárok emlékét.
