Pi élete

A spanyol születésű, Kanadában élő Yann Martel a Pi élete (Life of Pi) című regényével vált ismertté, e művéért Booker-díjat vehetett át 2002-ben. Ahogy a borító ígéri, valóban szívszorító történetben van része az olvasónak.

Történetünk főhőse az indiai Piscine Molitor Patel, aki keresztneveit egy párizsi uszodáról kapta. Családja a francia-indiai Pondicherry városka állatkertjét üzemelti, így Pi már fiatalon megszokja a vadállatok közelségét, tanulmányozza életvitelüket. Pi emellett vallásos - született hindu, de végtelen nyitottságát jól illusztrálja a tény, hogy a muzulmán és keresztény hitet is gyakorolja. A regény első fejezetei életének ezt a korszakát taglalják. Hosszasan olvashatunk uszodai élményeiről, az állatkertről, a három vallásról melyek valójában nemcsak békésen tudnak együtt létezni egymás mellett, de ugyanazt az üzenetet hordozzák magukban - lényegében egyek.

Pi e gyerekkori élményei - az úszás, az állatok és a vallás terén szerzett tapasztalatai - aztán még nagyobb jelentőséget kapnak, amikor a család Kanadába költözne, ám hajójuk elsüllyed a Csendes óceánon. Pi pedig egyedül marad a mentőcsónakban egy hiénával, egy orángutánnal, egy törött lábú zebrával és egy bengáli tigrissel. Nem kell aggódnunk hősünkért, az író már az elején leszögezi: "Ennek a történetnek jó a vége", s még az első részben láthatjuk is a későbbi, felnőtt Pít leendő családja körében. Martel ezzel felhívja az olvasója figyelmét arra, hogy a regény igazi vezérmotívuma nem a túlélésért folytatott küzdelem.

Ami igazán lényeges, azok a közben lezajló lelki folyamatok. A spanyol-kanadai író állatmeséje Lev Tolsztojéhoz hasonlóan igazából nem is állatokról szól, az emberi lélek menekülését ábrázolja a feldolgozhatatlan valóságból az emlékekből épített mentsvárba. Martel egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy életünk eseményei történetek - csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg őket. A hit és az akarat megszépítheti ezeket a történeteket, enyhítheti a fájdalmat.

A Pi élete lebilincselő, nehezen letehető könyv, s az olvasó az igazi pofont, az igazán szívbemarkoló szavakat akkor találja meg, amikor már azt hitte, főhősünk megmenekült. A végkifejlet még hosszú időre leköti az olvasó gondolatait, és talán egy kicsit a szerzőnek is igaza volt, amikor azt találta mondani: "Elmesélek egy történetet, amitől majd hisz Istenben".