„Még meg sem születtem, amikor Terike már itt ült a titkárságon” – kezdte köszöntőjét Irányi László, az iskola igazgatója. – „Tanárok, igazgatók jöttek-mentek, de Terike mindig itt volt, mosolygott és segített. A hatalmas rutin, amit negyven év alatt megszerzett, nagy segítség volt mindannyiunknak.” Az igazgató hozzátette: Terike személye és tudása is hiányozni fog a jövőben. Irányi László Kovács Magdolnához szólva elmondta: szeretné, ha az elmúlt időszak nehézségei ellenére is úgy menne nyugdíjba, hogy jó emlékei között őrzi meg az intézményt és a közösséget.
Molnár Mihályné és Kovács Magdolna
Porga Gyula polgármester örömmel fogadta el a felkérést, hogy a város részéről elbúcsúztassa az iskola nyugdíjba vonuló munkatársait. Hozzátette: az ilyen alkalom mindig kettős érzéseket kelt az emberben. Egyfelől fájó veszteség, ha egy közösségből eltávozik egy ember, ugyanakkor egy új kezdet is egyben, a remélhetőleg minél hosszabb nyugdíjas évek kezdete.
Molnár Mihályné
A mai világban a hűségről úgy hisszük, hogy nem időszerű tulajdonság, a XXI. század eleji ember főbb értékei között ritkán szerepel a felsorolásban. Pedig fontos dologról van szó, aminek nem szabad feledésbe merülnie.
A polgármester Pro Meritis-díjjal tüntette ki Molnár Mihálynét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolatitkár olyan munkát végzett, amivel nem lehet címlapra kerülni; nem készített fel diákokat országos tanulmányi- vagy sportversenyekre, ám az ő munkája és segítsége nélkül ezek az eredmények nem jöhettek volna létre.
A Pro Meritis-díj átadása után a tantestület tagjai zenés és irodalmi műsorral köszönték meg a két kollégájuk évtizedes munkáját.
