- Hogyan lett tűzoltó, és miként került az ügyeleti osztályra?
2000. szeptember 1-jén szereltem föl „vonulós”tűzoltóként Ózdon. Végigjártam a ranglétrát, gépjárművezetőként kezdtem, majd 2002-ben elkezdtem a főiskolát, ezután szolgálatparancsnok-helyettes, 2007-től szolgálatparancsnok voltam. Két évvel később történt egy nagy változás az életemben, a családommal együtt Veszprém megyébe költöztem, ez időtől megyei ügyeletesként teljesítettem szolgálatot. A 2012. január elsejével a katasztrófavédelmi rendszerben bekövetkezett változás óta megyei főügyelet- és műveletirányítási ügyeletnek hívnak.
Antal Tibor
- Milyen érzés egy vonulós tűzoltónak beülni egy telefon mögé?
- Nehéz és szokatlan. Ugyanakkor ebből is látszik, hogy a telefonoknál nem elméleti szakemberek ülnek, a hívásokat nagy gyakorlattal rendelkező képzett tűzoltók várják. Nagyon nehéz átállni a mindennapi rohanásból egy kvázi-irodai létezésbe, de továbbra is aktívan együttműködünk a vonulós tűzoltókkal, mi indítjuk el őket a bevetésekre és mi rendeljük hozzá a káresetekhez a szükséges szereket, tehát mi döntjük el, hogy hány gépjármű és milyen speciális technikával vonuljanak az esetekhez.
- Ezt mi alapján tudják eldönteni? Mik azok az információk, amiket a betelefonálóknak át kell adniuk, hogy önök meg tudják ítélni, mekkora felkészültségre van szükség?
- Káreseményt jelző személytől az információk kérése egy előre meghatározott eljárási rend alapján történik. Megkérdezzük, milyen jellegű esemény történt – tűzeset, közúti baleset vagy egyéb káreset –, rögzítésre kerül név és a telefonszám, hogy ha bármilyen oknál fogva megszakadna a kapcsolat a bejelentő és a központ között, azonnal vissza tudjuk hívni. Ez fontos, mert a betelefonálók gyakran olyan feszült állapotban vannak, hogy nem tudják pontosan megadni, leírni a pontos helyszínt, vagy más információt, ami miatt szükség lehet a további kapcsolattartásra. Megkérdezzük az esemény részleteit, például egy balesetnél az gépjárművek fajtáját (személygépkocsi, kisteherautó, stb.), a sérültek számát, állapotát, teherautók esetében a rakományt. Tűz esetén sem mindegy, hogy családi házas övezetbe vonulunk vagy lakótelepre, milyen magas épülethez várnak minket. Minden eset más és más készültséget igényel. A számítógépes program az adatok alapján ad nekünk egy ajánlást a kiküldendő technikáról, ezt mérlegelve a főügyeletes hoz döntést.
- Milyen időbeosztással dolgoznak a telefonos kollégák?
- Veszprém megyében 24 órás szolgálat után 48 órát töltenek otthon.
- A betelefonálók olyan tragikus eseményeknek a szemtanúi, ami könnyen sokkos állapotot válthat ki náluk. Hogyan tudják a telefonközpontban dolgozók kezelni ezt a helyzetet?
- A hívásokat fogadó kollégáimnak kicsit pszichológusnak is kell lennie. Nagyon sok bejelentőt már az megnyugtat, hogy foglalkozunk a problémájával, valaki már keresi a megoldást a problémájára. Ez a jobbik eset. Van, aki olyan pánikban van, hogy lecsapja a telefont, mielőtt hasznos információt adna, talán mert úgy érzi, hogy nagyobb segítséget jelent, ha a helyszínen ő maga kezd akcióba. Van, akitől erélyesebben kell kérdezni, hogy visszazökkenjen és válaszoljon a kérdéseinkre. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak utcanevet mondanak, mert számukra természetes, hogy az adott településen élnek, megyei szinten viszont nem elég annyit tudnunk, hogy a Kossuth utcában történt az eset. Az adódó helyzeteket jól tudjuk kezelni, még senki nem panaszkodott emiatt.
- Hogyan fogadják a hívásokat, mi történik, miután valaki felhívja a 105-öt, hányan dolgoznak az ügyeleten?
- A főügyeletes felel a tűzoltó gépjárműveké és a speciális technika mozgásáért, a rádióforgalmazásért, az egész mentésirányításért. Vannak műveletirányító ügyeletesek, akiknek megvan a maguk felelősségi köre, ők a riasztásért felelnek a főügyeletes jóváhagyásával. Egyidőben egy főügyeletes és minimum két műveletirányító ügyeletes lát el szolgálatot. Miközben az egyik telefonál, a másik már viszi fel az adatokat a számítógépes riasztási rendszerbe, és küldi a riasztást a hivatásos, az önkormányzati, vagy tűzoltó egyesületi tűzoltóságnak. Az egész megyéből ide, a veszprémi műveletirányítási központba futnak be a 105-ös hívások. Veszprém megyében egyszerre nyolc 105-ös vonalon tudunk hívást fogadni. A riasztási rendszer a tömeges káreseményeket is tudja kezelni – egy viharos időszakban százával érkeznek a telefonhívások –, ekkor különböző prioritásokat rendelünk a bejelentésekhez. Nyilvánvalóan az emberélet mentése a legfontosabb feladat, és utána következik az anyagi károk elhárítása.
- Aki a telefon mellett ül, az kíváncsi, hogy mi lett a tőle segítséget kérők sorsa? Beszélnek erről a helyszínre kiküldött kollégákkal?
- Ha a szakmai érdeklődésre kíváncsi, az eseményt teljes mértékig végigkövetjük. A mi munkánk nem ér véget akkor, amikor a beérkező jelzésre kiküldtük a beavatkozó egységeket a megfelelő felszereléssel. A helyszínre érkező tűzoltók ugyanebbe a központba továbbítják a visszajelzéseket rádiórendszeren keresztül. Mi tehát nem csak azt tudjuk, hogy elküldtünk valahová valakit, hanem azt is, hogy mikor ér oda, ott milyen műveletek történnek. A kárhelyszínen lévő kollégáknak kötelezettségük a visszajelzés, tőlünk ugyanis jelentéseket vár el a megyei – és kiemelt esetekben az országos – vezetés. Emellett pedig a társszervek értesítése is a feladatként jelentkezik, tehát nem csak a bajbajutottakkal tartjuk a kapcsolatot, hanem a mentőkkel, rendőrökkel, áramszolgáltatóval, vízügyi hatósággal, közúttal, tehát minden érintett szervezettel aki szóba jöhet a kárelhárítás, mentés során.
Személyesen a közúti baleseteket nehezebb kezelni, különösen ha gyerekek is érintettek benne. A vonulós tűzoltók azok, akik igazán nagy terhelésnek vannak kitéve nap mint nap. Ezt beszélgetésekkel lehet feldolgozni. A beavatkozó tűzoltók között szerencsére megvan a nyitottság, hogy ezt egymás között megbeszéljék. Azért is ennyire erős a tűzoltóság, mert erős a csapatszellem, egymást segítjük át a nehézségeken.
Jóleső érzés, még ha ritkán történik is meg, amikor a bajbajutottak később visszahívnak minket, és megköszönik a segítséget. Egy ügyeletes számára ez az igazán pozitív visszacsatolás – nyilván a helyszínen dolgozók számára az ott kapott elismerő szavak, hálás mondatok azok, amik jelzik, hogy a társadalomban még mindig egy elismert szakma a tűzoltóké.
