Legutóbbi naplómmal két hete, a Constanta elleni találkozó előtt jelentkeztem. Fantasztikus hangulatban magabiztos győzelmet arattunk – így tudom röviden összegezni az év első hazai BL-meccsét. Mindez főként annak tükrében volt örömteli, hogy azt megelőzően nem nyújtottunk olyan teljesítményt, amilyet szerettünk volna. Erre a meccsre azonban nagyon összekaptunk magunkat, s majdnem olyan gördülékeny volt a játékunk, mint az őszi idényben. Ez a végeredményen is meglátszott, újabb tízgólos sikerünkkel megőriztük a veretlenségünket, s kifejezetten kedvező előjelekkel várhattuk a folytatást.
Fazekas Nándor
Következő hét elején még az Orosházát fogadtuk, de ez nem zökkentett ki bennünket a felkészülés ritmusából. A bajnoki előtti délelőtt például még kondicionáló munkát végeztünk, a hét további részében azonban már tényleg csak a Kiel ellen készültünk.
Feltételezem, hogy nem állítok semmi meglepőt, amikor azt mondom, hogy a németországi mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Mind felkészültségben, mind játéktudásban messze elmaradtunk attól, amit tudunk, s ami elvárható tőlünk. Nagyjából negyven percig tartotta magát a csapat, akkor azonban megtört valami, a társaság azt érezte, hogy ezt már nem lehet megnyerni, a fejekben pedig talán már a következő mérkőzés járt.
Én azonban úgy gondolom, hogy a Veszprémnek sehol, senkitől nem „illik”, sőt, nem szabad tizenegy góllal kikapni. A lefújás után, sőt, egész hazaúton nagyon el voltunk keseredve, hiszen olyan súlyos vereséget szenvedtünk, amely eddig egyáltalán nem volt jellemző ránk. Lehet azonban, hogy jobban jött nekünk ez a pofon, mint hogyha – teszem azt fel – alulmaradunk két-három góllal, s azt mondhattuk volna, hogy minden rendben van, hiszen Kielben ki lehet kapni...
Hétfőn érkeztünk haza, kedden pedig már folytattuk a munkát. Mint mindig, most is kielemeztük a hibákat és a pozitívumokat egyaránt, hiszen előbbiekből tanulni kell, a jó dolgokat pedig meg kell ismételni. Megpróbálunk ebből a fiaskóból is tanulni és erőt meríteni. A Mester a napokban valamelyest rövidebb és pörgősebb edzéseket vezényel nekünk, hogy minél frissebben tudjunk nekiugrani a szombati ellenfelünknek.
Mint ismert, az utolsó fordulóban az Atlético Madrid vár ránk, ahol nekünk már egy pont is elegendő lenne a csoportgyőzelemhez. Én azonban nem pontról, hanem pontokról beszélek, hiszen hazai pályán meg kell őriznünk a veretlenségünket. Ez biztosan nem lesz könnyű, hiszen a spanyolok korábban – önmagukhoz képest – tartalékos állománnyal is csak pár góllal kaptak ki Kielben. Tudjuk, hogy idegenben is kiváló teljesítményre képesek, s ezt bizonyítni szeretnék Veszprémben is. Bízom benne, hogy a csodálatos közönségünk bele fog hajszolni minket a győzelembe.
Biztos vagyok benne, hogy ezúttal egészen más arcát fogja mutatni a csapat, hiszen hatalmas számunkra a tét. Óriási jelentősége van a csoportgyőzelemnek, amely valamelyest könnyebb utat jelenthet a négyes döntőig. Edzőnk, Carlos elmondta – s mi is osztjuk a véleményt –, hogyha valaki a soroláskor elénk tesz egy papírt, amelyen az áll, hogy az utolsó fordulóban a saját kezünkben lesz a csoportelsőség sorsa, akkor azt mindenki aláírta volna.
Fazekas Nándor
